Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei

mekeket tanító kántort illette. A Horka nevét onnan kapta, mert az egyházi tulajdonban levő szántóföldek végén egy kis erdőcske is díszlett. Ezek a földek különben a temető melletti Chrastiná-Ъяп, apróbb bozótok, bokrok közelében feküdtek. Ezen kívül voltak még a sámsonházi határban más egyházi tulajdonban levő szántóföldek is. Ezeket Cirkevné és Knazove zeme, vagy Knazové kolke néven jelölték. Ezek a vár mögötti dűlőkben feküdtek. A határ legjobban termő szántóföldjei közé tartoztak. A hagyomány szerint valamikor egy Vladár nevezetű lelkész tulajdonában állottak. Amikor azonban az meghalt, a földeket leánya örökölte, akit aztán Kiss István hírneves ev. püspök vett el feleségül. A földeket a püspök a helybeli gazdáknak adta ki bérbe. E régebbi püspöki földek közelében állott valamikor az úgynevezett Csierni kosiar is - mely azonban a már említett Budahegy (Plachov vrch) oldalán levő legelőkhöz tartozott. A hagyomány szerint valamikor itt is voltak szőlőskertek, de ezeknek már nem a gazdák, de a szegényebb-sorsú zsellér-családok voltak a tulajdonosai. Hozzáférhetőségük egy kissé körülményes volt. Csak egy keskeny és szűk ösvényen lehetett megközelíteni. Ezért a szőlők trágyázásához szükséges trágyát a zsellérasszonyok a hátukon szállították fel. A sámsonházi határnak a legjobban termő földjei a Dlhe zene nevű határrészben voltak találhatók. Ezek a Chrastina és a Kratina közti részbe feküdtek. Régebben igen nevezetes helynek számított a falu szólén fekvő Dolanova koliba és a hozzá tartozó záhrada is. Valamikor ebben a hajlékban lakott a szőlőskertek őre. Az innen továbbérő térségben levő szőlőket (ma már természetesen csak legelőket) Pod Dolanovou kolibou-пяк nevezték. (így emlegetik ma is.) Dolini: a szomszédos Tar községgel határos, inkább völgyben fekvő ós jól termő szántóföldek elnevezése. Dolinka: ez egy viszonylag keveset használt, a falu felső, templom mögötti részén fölfelé vezető út neve. A községtől nyugatra fekvő határ-részben (Nagybárkány és Mátraszőlős szomszédságában) fekszik a Háj-пак nevezett terjedelmes rét. A faluhoz közelebb fekvő részét Dolní-há]-nak, vagy Siatorose-n&k nevezik. (Magyar nyelven sokan Sátoros-пак is hívják.) A távolabbi határ-résznek Horni-háj a neve. A Tar község felőli határ-részen az útmenti termőföldeket Hoferká-n&k, magyarul Hof er-hegy-пёк, vagy Zidovskie zeme-nék, magy. : Zsidó földeknek nevezik. Állítólag a századforduló éveiben egy Hof er nevezetű zsidó kereskedő tulajdona volt. Az egykori vár-rom mögötti sík térséget, melynek a közelében ma már egy kis fenyves erdő is áll, még a jobbágy világban Holovná-пак. nevezték. A régi Sámsonházán a falu gazdái a határban termett gabonaneműiket nem a szűk udvaraikon, de ezen az egyenes talajú térségen csépelték vagy nyomtatták el. Ahogy azonban a község népessége gyarapodott, ezt a térséget felcserélték a temető tövében, található háromszögű zárt térséggel. Emberemlékezet óta azen a szérűn (Holovná-n) végezték a cséplést vagy nyomtatást. Manapság ezen a helyen a termelőszövetkezet istállói és különböző épületei állanak. A vár (Zámok) mögötti jó termőföld valamikor az itteni birtokos i^áy-családé volt. A múlt században azonban ezeket a jól termő földeket a Fáy-család a Szepességből jövő Hrabussay-családnak adta zálogba. Minthogy ezeket a földeket a Fáy-család nem tudta, vagy nem akarta az adott határidőben visszaváltani, ezek a földek az itt lakó Hrabussay-család végleges birtokába kerültek. Azóta ezeket a jóltermő földeket Harabusovské zeme-nék nevezték el a község lakosai. Igen jól ismert határ-rész Sámsonházán a Holí briezsok, magyarul: Cigány-hegy. 43