Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Néprajz - Márkus Mihály: Sámsonháza földrajzi, család- és ragadványnevei

den összefoglalni Sámsonháza keletkezési körülményeit, vázlatos múltját és az utóbbi évszázadok során bekövetkezett fejlődésfolyamatát.

6 Sámsonházáról tudjuk, hogy nevét egykori urától-birtokosától, egy a 12 században (1138-ban.) élő Sámson -tói kapta, akinek a nevével már a 14. századi keletű Bécsi Képes Krónikában is találkozhatunk. A községben élő legidősebb szlovák adatközlők elmondása szerint ennek a Sámsonnak két fia, s egy lánya volt. Az apa halála után a legidősebb fiú: szintén Sámson, kapta a község határában levő Fejérkő(szlovákul: Biela skála) várát, természetesen a hozzátartozó földekkel és erdőkkel. A második fiú (Márk) kapta a szomszédos Márkházá-t, míg a harmadik örökös, Lucia kapta a szintén szomszédos Lucfalvát, (szlovákul: Luciná-t). Az itteni falvak lakosságának nem igen ismerjük az akkori nemzetiségét. A középkori régészek és nyelvészek szerint az Árpádok korában a lakosság jórésze szláv (ó-szlovák) lehetett. Ezt az itteni folyó- és helynevek bizonyítanák. (Például: Zagyva, Losonc, Tárna, Galga, Pásztó, Szuha, Bárkány, Terenye, Bátony, Garáb, Lóc és Tót-márokháza volna.) Az árpádkori államhatalom megszilárdulása után ezekre a peremvidékekre, a gyepűk és határok védelmére a magyar királyok különböző keleti rokon népcsoportokat (kunokat, kabarokat, jászokat és besenyő törzseket) telepítettek. Ezek később természetesen szláv törzsekkel is elkeveredtek és így a történelem során részben elmagyarosodtak - főleg a déli részeken palócokká, váltak - az északabbra levők pedig felszívódtak az itt lakó szlávságba. Sámsonháza és az itt álló Fejérkő várának történetében jelentősebb esemény csak a 15. században következett be. A várat huszita seregek foglalták el. A vár az ostrom során erősen meg is rongálódott. Kivonulásuk után nem volt aki újraerősítse. A vár végleges pusztulása azonban csak a török időkben, következett be. A törökök a község jobbágyait elhurcolták, akik tudtak és élve maradtak, a szomszédos erdőkbe húzódtak és a folytonos zaklatások elől északabbra menekültek.

7 Ezekre az állandó török zaklatásokra a helyi szlovák lakosság még ma is emlékezik. Egy ilyen régi dalt még sokan ma is el tudták mondani. {„Uz Turek ide, uz vojna búdé

1

'' . . .)

8 A megritkult falu népességét a török kiverése után Nógrád megye birtokos urai : - akik közül ki kell emelni Forgách Ádámot, a megye főispánját, - majd báró Haller Sámuelt, Rakovszky Györgyöt, későbben a Szemere és a Fáy családbelieket, - az északabbra fekvő szlovák falvakból próbálták újra benépesíteni. Ebben az akcióban a néphagyomány szerint a legfőbb érdemei a Fáy családnak voltak.

9 Ennek a családnak a Szécsény közelében levő Dolan-ba,n (ma Benczúrfalva néven, ismert község) is voltak birtokaik. Innen a túlnépesedett családokat, főleg fiatal házasokat hoztak Sámsonházára. A levéltárban fennmaradt feljegyzésekből tudjuk, hogy a 17. században az újratelepített községbe főleg evangélikus szlovák családok érkeztek. Egy 1678-ból származó Саповдса vizitáció szerint az itteni híveknek már fatemplomuk és papjuk is volt. A lakosság száma is folyton gyarapodott. Voltak olyan, jobbágyok - akik szabad költözködési joggal érkeztek. De sokkal nagyobb volt a szökött jobbágycsaládok száma. Ilyen illegális népmozgásról maga Bél Mátyás is megemlékezik. Ezt annál inkább is tehette ~ mert az ő szülőfalujából - Ocsováról is sok menekülő család érkezett.

10 Egy 1770-ből származó feljegyzés szerint a község elöljáróságát Matus P. bíró és Maco P., Szlota J'., és Hevera J. képviselte. A 18. század is elég mozgalmas lehetett a község életében. így például 1773-ban mintegy 16 család kiköltözéséről tudunk. Valószínűnek tartjuk - hogy ennek a község túlnépesedése lehetett az oka. Ez a 16 család a bácsmegyei Kysác községben telepedett le. Minden bizonnyal olyan fiatal családokról lehetett szó - akiknek már itt nem 40