Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Gazsi József: A két Huszár

ték, s a foglyokat kiszabadították. A német most azt kérte, hogy adják elő a tetteseket. Ha nem -, fenyegetődzött - megtizedelik a községet. A nácik partizánokat kerestek, de egyet se találtak, noha a falu tele volt velük. Sinkó szerint Huszár is gyanúba került, s el kellett mennie a kastélyból. A továbbiakat Huszár sofőrje, Mezei József mondja el: December 20-án vagy 22-én, hajnali fél négykor, Huszár és Márthon gépkocsival útnak indultak. A falu egyik házánál megálltak, s egy bekötött fejű, magyar századosi ruhába öltöztetett személyt vettek fel. Akit vittek, az egy orosz tiszt volt. Oroszul is beszélt. Az igazoltatásokon átjutva Budapestre mentek. A „sebesült" századost az Üllői úti klinikák egyikén rejtették el. Mezei bácsi viszont úgy tudja, hogy az orosz odaátról jött, a front túloldaláról. Ezt vitték el Budapestre, teljesen biztonságos körülmények között. A karácsonyt követő napokban már megkezdődött a kiürítés. A németek Huszárnak is felajánlották a segítséget. Oda is állt 8 db Opel teherautó, hogy a falu kegyurát, a kastély értékeit a ,,vörös uralom elől" Németországba vigyék. Huszár Károly a németek nagy megdöbbenésére kijelentette, hogy nem hagyja el hazáját, népét. Nem ment, és mást is maradásra intett. Pedig aligha lehettek kétségei, hogy a feudális úri világnak végleg befellegzett. Mikor kérdezték tőle, hogy mire számít, csak ennyit válaszolt. - Ha egy szobát meghagynak a kastélyban, az már nekem jó lesz. Vámosmikola december 27-én felszabadult. A Görgey-partizánok már ezt megelőzve átmentek a Vörös Hadsereghez. Az Ideieglenes Nemzeti Kormánynak a nagybirtokok felosztásáról szóló rendelkezése őt is érintette. A föld Vámosmikola, Perőcsény, Bernecebaráti és Ipolyszakállas határában azoké lett, akik erre 1000 éve vártak. A történelmi változást Huszár Károly elfogadta. Mint volt ellenálló, ő is földigénylő lett. A nagybirtokrendszer megszüntetéséről 1945. március 17-én kiadott rendelet 15. § -a ugyanis lehetőséget adott a korábbi birtok egy kis részének mentesítésére. Egy jó emberével összetársulva közös gazdálkodásba kezdett. A kastélyt másokkal is megosztva, igyekezett beilleszkedni az új rendszerbe. Mivel ezt ott a kommunista párt képviselte, belépett tagjai sorába. Megkapta tagkönyvét, sőt a helyi pártszervezet elnökévé választották. És ezt ott senki sem tartotta elképzelhetetlennek. Azok, akikért annyi sokszor szót emelt, kiállt, akik ismerték emberségét, tisztességót, a hazához való ragaszkodását, most maguk közé fogadták. így lett ő „nagyságos elvtárs", ahogy jókedvűen szólították. Tagja lett a Magyar Partizánok Bajtársi Szövetségének. 1948. II. 28-án mint Nógrád-Hont vármegyék egyik küldötte ő képviselte a megyét a partizánok országos küldöttgyűlésén. A fegyveres ellenállási mozgalomban tanúsított önfeláldozó magatartásáért miniszterelnöki elismerést is kapott. Később, a mesterségesen szított osztályharc, a személyi kultusz légkörében nehéz napok jöttek. A nála hagyott föld szerint immár kulák lett. Elviselhetetlen beszolgáltatási terheket raktak rá. Bár egyetlen baromfit sem tartott, mégis 2000 tojást követeltek rajta. Nem szállított, s emiatt a törvénnyel is meggyúlt a baja. Később a pártból kizárták. Merev, lélektelen, az embert nem néző intézkedések voltak ezek. A felheccelt tömeg tüntetett ellene, megrohanták lakását, ahol Huszár német nyelvű, úgymond fasiszta könyveket őrzött. Feuerbach, Engels Frigyes, Heine, Hegel értelmetlen gót betűkkel nyomott, tehát fasiszta könyveit az udvarra szórták, elégették. 364