Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Praznovszky Mihály: Újabb adatok Kubányi Lajos életéhez és munkásságához

XIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1987 MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KULTURGESCHICHTE Ujabb adatok Kubányi Lajos életéhez és munkásságához (Kutatási beszámoló) Praznovszky Mihály A Nógrád megyei Múzeumok 1984. évi kötetében, jelent meg az a tanulmányom, amelyben összefoglaltam kutatásaim eredményét a századvég jeles nógrádi festőművészéről, Kubányi Lajosról. Az azóta eltelt évek alatt számos új adat került elő, amelyek nem módosítják ugyan az ismereteinket, de tovább gazdagítják a festőről és munkásságáról kialakított képünket. Az emlékkiállítás és a tanulmány, valamint néhány sajtócikk megjelenése után újabb képekről kaptam híradást. Az első festmény a család tulajdonában volt, csak hosszas „bolyongás" után került vissza hozzájuk. Témája szokatlan, sőt egyedi, hiszen Kubányi portréiról aránylag keveset tudunk s ez nemcsak hogy egy férfiarckép, hanem vallásos tárgyú is. Nevezetesen egy Jézus ábrázolás került elő. Derűs és tiszta arc, nem is a fájdalom, hanem inkább afféle bölcs belenyugvás sugárzik a szeméből, a fejtartásából, ahogyan szembefordul a nézővel. A további előkerült képek is kalandos sorsúak. Olyannyira, hogy még jelenleg is csak fotómásolat áll rendelkezésünkre róluk, mert a festmények Kanadában vannak. Pontosabban szólva a három képből csak egy valódi Kubányi festmény, a másik kettő másolat, amelynek az eredetijét aztán Budapesten találtuk meg.

1 A kép a megszokott Kubányi-témák közül az egyik legkedvesebbet ábrázolja : téli vadászatot. Kétlovas szánkón négy vadász ül, a háttérben újabb szánkók sorakoznak s egy puszta néhány háza is látható. A családi hagyomány szerint ez Szalatnyapuszta lenne s a kocsis mellett Gellén Antal ül. A másik két kép eredetijét Budapesten őrzik. Az egyik Nagy Mihályt ábrázolja (a majdani alispán apját), a másik a feleségét, Dévényi Victóriát. A tulajdonosok felkeresésekor derült ki, hogy otthonukban még két másik Kubányi festmény is díszíti lakásukat. Az egyik az előbbi házaspár Izabella nevű gyermekének kedves portréja, a másik pedig az „Alsó-sztregovai Iáiké

1

]?' című festmény, amely talán a Madách-kutatóknak lehet fontos illusztráció munkájukhoz, hiszen a festmény 1903-ban készült, s nem a Madách-kastélyok láthatók rajta, hanem a falu házai. E rövid leírással kívántam érzékeltetni, miként kerülhetnek és kerülnek elő újabb és újabb Kubányi-festmények. (A történet csattanója, hogy az említett családtól olyan információkat kaptam, amelyek újabb öt Kubányi-festmény megtalálásához vezettek Budapesten.) Nem kevésbé érdekes másik hét festmény története sem. Ezek, sajnos, már nincsenek meg, de a róluk szóló híradás teljesen megbízható, hiszen egy végrendeletről van szó. 353