Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Jakus Lajos: Az első szlovák nyelvű népiskolai rendtartás, tanterv és módszertan hazánkban 1749-ből

legyenek, hogy a tanító minden egyes gyermekhez kényelmesen hozzáférhessen. Igen jó lenne, ha minden iskolában cserépkályhák épülnének és nem kémény nélküliek. Ilyen kályhának az iskolában helye ne legyen.. Ahol pedig ilyen kémény nélküli kályha van, azt minél hamarabb el kell távolítani, hogy mikorra a gyermekek az iskolába összegyülekeznek, a tűz el legyen oltva. Hogy a kéményt el lehessen zárni, a tanítónak nem kell az iskolába fölkelni, befűteni, feleségének se kell ebben az időben zsírt sütni, pelenkát mosni, malacokat etetni, kotlót csibékkel tartani, etetni stb. Oda hasson, hogy ott, ha csak lehetséges ne is mutatkozzon, amíg a gyerekek iskolában vannak. Ettől más emberek is, különösen a községi bírák tartózkodjanak." Gondoskodni kell megfelelő illemhelyről. Legyen ivóvíz kisebb, nagyobb edényben. Az iskolában álljon a fekete tábla alkalmas helyen. Ha kell egy második, esetleg harmadik is, ha az összes gyermek egy táblára nem nézhetne. Az iskolában mindkét nembeli gyermeket fel kell venni, nemcsak a fiúkat, de leánykákat is, hogy így idővel, a német iskolák példájára, ne legyen épelméjű ember, aki nem ismer írást. A tanító a kezdő gyermekekhez legyen nyájas és szeretettel mutatkozzék be. Hangoztassa előttük a tanulás fontosságát, adjon nekik ABC-s könyvet, s annak megbecsülésére, megőrzésére biztassa őket. Mutassa meg nekik a helyet, ahol ülni fognak. Aki a gyermeket iskolába vezette, annak meg kell hagyni, hogy a gyermeket a tanító tudomása nélkül soha ne tartsák vissza. A szükséges könyveket, papírt ós egyéb tanításhoz szükséges eszközöket szerezzék be. A gyermektől kérjék számon, hogy mit tanult az iskolában, és otthon végeztessék el vele azt a feladatot, amit kapott. A tanítónak legyen gondja arra, hogy azokból a könyvekből, melyekből a tanulók tanulnak, mindig néhány példány legyen kéznél ; ugyancsak tartson készletben krétát és papírt. így olcsóbban adhatja a könyvet és írószert, mint a könyvárus. Gyorsabban is hozzájuthat a szülő, illetve a tanuló. Talán még jobbnak tartja a könyvkötőnek átadni bekötés végett a megvásárolt példányokat. Sőt kívánatos lenne, ha maga a tanító tudná a könyveket bekötni, úgy azonban, hogy ezáltal az iskolai tanítás hátrányt ne szenvedjen. Ezáltal a könyvkereskedőnél olcsóbban árusíthatná a könyveket, sőt fáradságáért némi pénzbevételre is szert tehetne. A lelkész kötelessége segítséget nyújtani a tanítónak ezen szükséges beszerzésekhez, akár saját személyében, akár valamelyik jóltevő útján, mindebben azonban nem merül ki a lelkész minden, iskolával kapcsolatos munkája, mert mint legfőbb iskolai felügyelőnek kötelessége az iskoláról olyan hűségesen gondoskodni, mint akárcsak a tanítónak. Ugyancsak ha a tanító nincs otthon, beteg vagy más halaszthatatlan dolga akad, a lelkész oktassa a gyermekeket, amennyire teheti és magasabb hivatása azt megengedi. Kötelessége gondoskodni arról, hogy a tanító fizetéséből tisztességesen megélhessen, különösképpen pedig, hogy a tanítványok fizessék, mert enélkül lehetetlen, hogy jól és kedvvel tanítson, közmondás szerint: Nem hálás az a munka, ahol semmi fizetség nincsen. A rágalmazásokkal, különösképpen a nagyon panaszkodó anyákkal szemben védelmezzen, mert a gyermekeket a rektornak kell fenyítenie. Ha pedig vagy a tanításban, vagy a fegyelmezésben valami rosszat vesz észre a lelkész, személyesen figyelmeztesse a tanítót - akár az iskolában is, úgy azonban, hogy a tanulók nem tudják, mi történik. A tanítványok előtt, akármilyen legyen is, dicsérje, amit rosszat esetleg tapasztal a tanítónál, jóra magyarázza, hogy a tanítványok nagyra becsüljék, különben semmi eredményt sem tudna velük elérni. 340