Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Hausel Sándor: Kilenc Nógrád megyei boszorkányper

XIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1987 MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET KULTURGESCHICHTE „Micsoda büjölést, bájolást tud hozzája?" (Kilenc Nógrád megyei boszorkányper) Hausel Sándor Több mint 1000 boszorkányper látott napvilágot az egy évszázada tartó gyűjtések eredményeként. E perek forrásértéke a társadalomtudományok számos ága számára vitán felül áll és mellőzhetetlen. E gyűjtőmunka két sarkköve és további kiegészítések ösztönzője; a Komáromy Andor (1910-ben) és Schräm Ferenc (1970-ben és 1982-ben) által közreadott perszövegek. Ahogy Komáromy gyűjteményének megjelenése után is föllendült a perek felkutatása, úgy az utóbb megjelent nagyszabású gyűjtés is, minden bizonnyal, kiegészítések sorát fogja elindítani. Nógrád megyét illetően ezidáig nyolc per szövege

1 jelent meg nyomtatásban, ezekhez kíván kapcsolódni e mostani kilenc, használva a Schräm Ferenc által alkalmazott szövegközlési módot.

3 Összesen tehát tizehét per szövege ismert jelenleg, továbbá öt pernek a szövege nem, csak a nyoma maradt fenn a mutatókban. A történelmi Nógrád megye területéről 1692 és 1753 között lefolytatott per, illetve jegyzőkönyvfelvétel e tárgyban tizenhat településhez kötődik : Baglyasalja, Balassagyarmat, Bolgárom, Felsőpetény, Herencsény, Heréd, Horpács, Kösd, Nagyoroszi, Patak, Nagykürtös, Pálfalva, Salgótarján, Pinc, Penc és Rap. Ez nem jelenti mindig azt, hogy ottani lakost fogtak perbe, mert sok perbefogott koldusként, csavargókónt vándorolt egyik faluból a másikba, ezenkívül a 18. század első két évtizedében még nem zárult a török utáni népességmozgás. A felsorolt települések közül csupán Nagyoroszinak volt mezővárosi állása, a többi falu volt. (Bár a 17. század végén Nagyoroszi is inkább egy nagyobb falura emlékeztethetett.) Földrajzilag az érintett falvak az Ipoly környékén, illetve attól délre helyezkedtek el. Megyénkben is a nők adják a gyanúsítottak többségét, kétharmadát, azonban figyelemre méltó a férfiak egyharmados aránya. Az 1692-től 1754-ig terjedő évkor kezdő évét az magyarázhatja, hogy megyénkből írásos források a 17. század utolsó harmadátólmaradtak. A záró évszám pedig közel van ahhoz, amikor az ilyen jellegű pereket Mária Terézia betiltja (1768). A hatvan évre terjedő időszakban gyanúsított 24 személy esetében a megyei törvényszék által hozott ítéletek közt nem lelni nyomát, hogy égettek volna Nógrádban boszorkányt (bár az egyik vádlottal kapcsolatban megjegyzik, hogy annak anyja is boszorkány volt, akit megégettek). Azonban az ismert nyolc ítélet már nem volt ilyen szigorú. Sőt, a perek legtöbbjében a megyei törvényszék nem vette komolyan a vádaskodásokat és gyakran csak parasztgyanusítgatásoknak minősítette azokat. „Az producált (bemutatott) bizonyságokbul csak holmi paraszt gyanuságok jővén ki, minthogy valamely aggravens circumstantiak (terhelő körülmények) azokhoz 311