Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

Jókait meghívta „A lőcsei fehér asszony" ügyében Krasznahorkára, úgy hívta meg egy másik Andrássy Mikszáthot is ugyanoda ,,A fekete város"-t illetően: Gömörbe. * Még mielőtt azonban tovább indulnánk újabb nógrádi, sőt stíriai utak felé, hadd ugorjak még vissza egy pillanatra a diákkorára. Mint szenvedélyes turista és egykori autós, az autótérképen méregettem hogyan juthattak Mikszáthók - apa s gyermek első ízben Szklabonyáról - a mai Sklabináról - Bátyiba, azaz Rimaszombatba. Nagykürtösön Gácson, Losoncon, Osgyánon át. Nyolcvan kilométer az autóúton. Szekérrel sem több. Nyilván Losoncon pihentek meg, ha kifáradtak a lovak. így kerültek a rektor elé. Csizmás falusi gyerek nógrádi tájszólással, tisztára pucolva, hogy jó benyomást keltsen. Tankönyveket is szereztek, de nem minden tárgyat tudtak könyvből tanulni. Aki tanár saját maga írta tankönyvét, az főként Fábry János volt, a botanikus, akinek híre határokon is túlszállt. Olykor egy-egy tanár jegyzetét másolták, máskor diktálás után írtak. Akadt könyvük az anyaintézettől, Sárospatakról, és rendelt el a kormány „gutgesinnt" tankönyveket is. A német nyelv ment legnehezebben Mikszáthnak, élete végéig birkózott vele, pedig országgyűlési képviselőkorában sokszor kellett találkoznia az osztrák—magyar delegációban a bécsi parlament képviselőivel is és stájerországi üdülései alkalmával is német szóra kellett nyitnia ajkát. A német nyelv tanítását 1850-ben rendelték el Magyarországon, 1853-ban a Bach kormány a latin Cornelius Nepos és Curtius Rufus olvasását is megtiltotta „szabad szelleme" miatt. Idővel azonban megengedik, hogy se német, se latin ne legyen a tanítás nyelve, hanem lehet magyar is. Ennek ellenére a kormány bizalmatlan, ám nemcsak osztrák nyomásra indul meg a Rima völgyében, különösen Tiszolcon és Rőcén, a szabadságharc óta melengetett pánszláv nemzetiségi szítás. A rimaszombati gimnázium lelke eleitől fogva 1944-ig erőst magyar volt. Egy kis történetet jegyzett föl az 1860-as gimnáziumi krónika a tanári kar magatartásáról. Elsős gimnazista volt Mikszáth Kálmánka, amikor a bécsi kormány felügyelőket küldött szét a magyar gimnáziumokba a tanmenet ellenőrzése céljából. A beamter Rimaszombatban sem volt megelégedve, nem a tanmenet, sem a tanári kar nem tetszett neki, sőt egyenesen képmutatással vádolta meg a tanárokat. Miklovics György professzor így utasította vissza a vádat : - Lenne szíves tanácsos úr, tanítsa meg nekünk előbb azt a képmutatást, mert mi se nem tudjuk, se nem tanítjuk. így lett a gimnáziumnak forradalmár híre. Viszont már van önképzőköre és Mikszáth Kálmán 1859. október 27-én, a Kazinczy ünnepélyen először nyer első díjat. Ez idő tájt fogalmazódhat meg benne az íróság utáni vágy. De az akkori kosztadója, Juhász bácsi leinti : - Fiú, nem lehet ezzel a névvel, Mikszádt, írónak lenni. Legyen Tündefi, Verényi, vagy más ilyen hasonló . . . Nem fogadta meg. Ellenben sűrűn járt a „kamaratársak"-kai színházba. Jegyezzük fel a direktor nevét: Pázmán Mihály társulata játszott a Három Rózsá-ban. Rendszerint nem volt tíz krajcárjuk az állóhelyre, titkon felosontak hát a karzatra, onnan a ruhatárba, majd - mint akik már leadták a jegyet - a nagyterembe. Hátul húzódtak meg. E sorok írója bevallja, hogy diákkorában számos diáktársával egye299