Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

béré. Amit Mikszáth Rimaszombatban talált s használt fel később: az tanárainak és kosztadóinak emléke. Két esztendős Selmecbányái tartózkodása - (hetedikes, nyolcadikos korából) - több témával szolgált, mint a gömöri. Avagy másképpen fogalmazva: többször használ selmeci helyszínt, Nógrád és Hont megyei keretbe többízben helyezi beszélyeit, mint gömöribe. Ennek ellenére a Gömörben, főképp Rimaszombatban látottak, hallottak igen tartalmas módon ültek meg lelke mélyén, nem egészen szabályos hasonlattal élve, nem képeket őrzött meg, hanem palettákat s azon kikeverhető színeket. S ha már a gömöri Palóciánál tartunk, hadd térjek rá Pósa Lajosra is, a Mikszáthtól három évvel fiatalabb költőre. Egyugyanazon gimnáziumba jártak, útjaik halálukig sokszor találkoztak, örök eltávoztuk között is csak négy óv a különbség (1910 és 1914). Pósa Lajos a kisgimnazista, sárospataki szóval élve a „mendúr" tiszteletével nézett föl Mikszáthra. De már a gimnáziumban is volt egy közös vonás bennük : rendre nyerték az önképzőköri pályadíjakat. Pósa a Rimával párhuzamos Balog völgye szülötte : Radnóton született, amely falu az 1900-as években a Nemesradnót nevet kapta, megannyi armalista nemes e miatt. A Kis-Pósák, Nagy-Pósák, Vargaák és Bodonok az 1660-as években kaptak armális nemességet, legtöbbször ezüstforintokért váltva meg magukat a földesúri hatalom alól. Noha palóc ősöktől származtak ők is, mégsem tartották magukat egyszerű palócoknak, hiszen nemesek voltak, kurtanemesek, ,,hadak"-ban élve, nyakas kálvinisták, megtartó emberek, származásukra büszkék. Ma már nincs papjuk, a családok szétszóródtak, de az összetartásnak némi jelét még ma is mutatják. Megmaradt egyetlen címeres levelüket - 1663-ból - ma is őrzik. Pósa Lajos, a későbbi költő az eszével tűnt ki gyerekkorában, a legszegényebb Pósa volt. A gimnázium anyagi helyzete és a sárospataki kollégium tette lehetővé a szegénysorsú, jóeszű ifjak tanulását, Pósa is így jutott a sárospataki teológiáig, végül tanári oklevelet kapott. Mikszáth és Pósa diákkoruk óta tartották a jóbarátságot. Számukra felejthetetlen volt az Alma Mater. Különös módon a foglalkozásukban is követték egymást, illetve Pósa Mikszathot: Pósa is Szegedre került újságírónak a múlt század nyolcvanas éveiben, miután már tanárkodott is. Ferencz Józseffel gyűlt meg a baja Pósának, mert nem magyar királyt látott Ferencz Józsefben, hanem Habsburgot; nem akarta ünnepelni. Inkább állást váltott. Később sem fordult elő Ferencz József a Pósa szótárában, még akkor sem, amikor már Pósa Szegedet elhagyván Az Én Újságom című gyermeklapot szerkesztette ós - amit nem mindenki ismer el neki ma sem - a gyermekirodalom legkiválóbb művelőit szervezte maga mellé. Mikszathot is, a régi jóbarátot. Móra Ferenc emlegeti egy visszaemlékező derűs novellájában, milyen varázsos híre volt a Szegedi Napló szerkesztőségében Mikszáth íróasztalának. Az új tagot mindig „Mikszáth íróasztalához" ültették: Mikszáth után Pósát, Pósa után Tömörkényt, Tömörkény után Mórát, utána Juhász Gyulát. Ha nem is ugyanaz az asztal volt jegyzi meg Móra - de mégis sugározta Mikszáth fényét, a tradíció kötelezett. Nemcsak a kopott íróasztal használatában egyezett Mikszáth és Pósa, hanem abban is, hogy mindkettőjüknek volt Pesten is egy „asztala". A Mikszáthó az István szobában az „István asztal", az idős Gundel által minden jóval ellátott éttermi különszoba, politikusok tanyája főképp; a „Pósa asztal" pedig az első világháború előtti írótársadalom legnépszerűbb gyülhelye az Orient ben. Amikor azonban a Pósa asztal felvirágzott, az István főherceg szálloda Mikszáth szobájából már elillant a politikusok szivarfüstje. 293