Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

Ha Pósa jelenlétében Mikszáth - szokása szerint - valami kis történetet elmondott, a szerkesztőnek kiváló Pósa azonnal rácsapott: „írd meg nekem, Kálmán!" így segítette hozzá Pósa Mikszáthot a gyermekirodalom műveléséhez is, bár ez a gyermekirodalom inkább ifjúsági irodalommá emelkedett. Egyszer Pósa tréfásan valamiféle közös rokonságot próbált kibogozni kettejük között. Mikszáth csóválta a fejét : - Pápistával még menne, de luteranus, meg kálvinista együtt ... ? Elnevette a végét. Mikszáth halálakor Az Én Újságon hasábjain inkább a rím került előtérbe, mint az elégikus hangulat a Pósa búcsúversében : Mondok nektek egy dalt: Mikszáth Kálmán meghalt. . . De a fájdalom őszinte volt. Nemsokára ez a másik kosztosdiák is elment. A Terray Károly által igazgatott rimaszombati főtanodából a két utolsó évre Selmecbányára kellett küldeni a Mikszáthék Kálmánját, az érettségiztetós jogát a rimaszombati gimnázium 1880-ban kapta meg. Kálmán gyerek azonban csak harmadévre érettségizik le, mert tüdeje miatt egy esztendőt otthon kellett töltenie. Ebben a selmeci líceumban már járt előtte valaki, aki szintén beírta halála után nevet az evangélikus iskola aranykönyvébe, Petrovics Sándor. Akit egyébként itt „ponaltak szekundába". Szürke, jellegtelen épület a Selmecbányái Eőtér folytatásában ez a líceum, félig még az erdőben, félig meg a fel-le kanyargó utcák között. Vélem, ezek a furcsa, meredek utcák voltak azok, amelyek először ragadták meg a szklabonyai fiú figyelmét; később fel is villantja őket egy-egy írásában. A lakosság az 1860-as években még felerészben német, a középkorban idetelepített szász, stájer, flamand bányászok maradóka, negyedrészben magyar, negyedrészben szlovák. Ám, amikor a bányászati és erdészeti Akadémia ősszel megnyitja az iskolaévet, úgy tetszik, hogy az egész város magyar: Erdély éppúgy ideküldi a leendő bányászokat, erdészeket, akár Zala megye, a Délvidék, Pest, vagy Máramaros. A szellem gyökerest megváltozik ; a diákszokások ugyan a német egyetemekről eredtek - (ós majd 1918 után halvány utánzattal átvevődnek Sopronban is) -, de a dalok magyarok, a viselkedési formák is azok, s az 1860as években már erősen átszűrettek kossuthi és negyvennyolcas reminiszcenciákkal. Ki hitte volna még a Schmerling korszakban is, hogy a selmeci akadémikusok az ezredév végére s az 1900-as évek kezdetén Gárdonyi Géza Göre Gáborjának országosan népszerű alakjába öltöztetik diák-mulatságaik szereplőit és a regénybeli Lepónd község szervezetével rendezik be a thüringiai mintára alakított elméleti falujokat, közösségüket, a ,,

Steingruben"-t. A Gaudeamus igitur hangjai mellett egyre több Dankó nóta zendül föl Pósa szövegeivel, 1986 nyarán a televízió egy félórás esti adásában megpróbálta visszaadni ezeknek a régi akadémikus éveknek soproni változatát, igen kezdetlegesen, semmit sem érőn. A szorosan egybekapcsolt Selmec- és Bélabányának külön főispánja van, mint minden szabad királyi városnak Magyarországon, noha aranybányái, ezüst telérjei, rézlelőhelyei itt is és a távoli szomszédságban is kiürültek már. A szellemi életre az Akadémia és a megannyi hivatal nyomja rá bélyegét. Hont vármegye és a két város címere 1918 után a selmeci múzeumban őrződött - hála az angol ősökkel is dicsekvő Baker László egykori főlevéltárosnak és ebben a múzeumban, amely a középkorban templom, a török időkben erődítmény, később megyei levéltár s amelynek udvarán, félreeső sarokban megdöntve őrzik ma is az 1848-as szabadságharc bronz honvéd294