Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885

Solymosy Elek Losonc 1873 Balogh Alajos Losonc 1874 Salgótarján 1874 Miklósy Gyula Losonc 1874, 1875 Aranyosy Gyula Balassagyarmat 1875 Borsos József Salgótarján, Szécsény, Losonc 1875 Paksy Mihály Pásztó 1877 Borsody P. Lajos Salgótarján 1877 Polgár Gyula Balassagyarmat, Losonc 1878 Dalnoki Gaál Gyula Balassagyarmat 1878 Gáspár Jenő Losonc 1878, 1879 A színikerületi rendszer kialakítása szervezettebbé tehette ugyan a magyar színházi életet, kiszűrve a belügyminiszteri engedély nélkül addig tevékenykedhetett igazgatók működését (8—10 ilyen lehetett az országban), de természetesen nem oldhatta meg a pártolás problémáit. Ennek szomorú, ám jellemző esetét éppen a 16. színikerület példáján szemlélhetjük. A Nógrádot is magában foglaló körzet igazgatására Hubay Gusztáv nyújtott be kérelmet Rimaszombatról, az anyaváros hatósági engedélyével. A színészegyesület lapja 1879. augusztus 16-án közölte az engedély megadását, s ezt megerősítette október l-jén, a körzeti rendszer életbelépésekor, amikor a direktor maga még a körzeten kívül, Rózsahegyen tartózkodott. Körzetbeli működését Losoncon kezdte meg, 19 tagú (11 férfi, 8 nő), népszínmű-, operett- és prózaműsor előadására egyaránt alkalmas társulatával, amelyben ismert vagy a jövőben ismertté váló színészt nem találunk. Az igazgató maga a drámai és kedélyes atya szerepkörét látta el. Tegyük hozzá: Hubay (Klinger) Gusztáv (1825—1908) egyike volt a legtapasztaltabb vándorigazgatóknak. 1839 óta szerepelt színészként, 1858 óta igazgatott. Tekintélyét nagyban emelte, hogy honvédszázadosi rangban harcolt a szabadságharcban és Világos után börtönbüntetést is szenvedett. Alig egy hónappal a színikerületi rendszer indulása után, 1879. november l-jén a színészegyesület központi igazgatótanácsa tárgyalta és elutasította - mint hatáskörén túli témát - Hubay levelét, amelyben kérte, hogy csatolják a 16. színikerülethez Selmecbányát, Ipolyságot, Ersekujvárat és Vácot, „mert jelen kerületükben képtelen magát fenntartani." Hubay társulata proporciós rendszerű volt, azaz a tagok nem havi „fixumot" kaptak, hanem a bevételből művészi súlyuk arányában részesedtek. Ebben az esetben viszont az igazgató köteles volt akkor is élelmezni társulatát, ha az veszteségesen működött. Most ez nem törtónt meg Losoncon, s már movemberben megérkezett a színészegyesület igazgatótanácsához a társulat panasza. Az együttest több tagja elhagyta, emiatt egyre kevesebb előadást lehetett tartani, működésük olykor hetekre szünetelt. Átmeneti megoldást csak a színikerület határának átlépése hozhatott, 1880 elején Hubay Ipolyságon, utóbb Vácott játszott, jó pártolás mellett, s jövedelmeiből újjá tudta szervezni (14 fővel) társulatát. Minthogy hasonló gondok másutt is előfordultak (a Budapesten szerződés nélkül maradt színészek például a 16. színikerület egyik állomásán, Szentendrén akartak játszani), 1880 nyarán a színészegyesület igazgatótanácsa a körzeti rendszer ellen szavazott, 9:19 arányban. A nemmel voksolók között volt a Nógrádban ismert igazgatók közül Hubay Gusztáv, Völgyi György, Gáspár Jenő. Hubay nem sokkal korábban sajtónyilatkozatban tiltakozott egy rendkívüli színészegyesületi közgyűlés terve ellen (Balassagyarmatról, 1880. június 13-án), mondván, nincs pénze követküldésre . . . Az 1880 nyarán mégis egybehívott II. rendkívüli színészközgyűlés augusztus 280