Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885

külsőségeit (nemzeti ruha, nemzeti zene) oly határozottan mutatta, nincs pontosabb adatunk, de ismerve a Nógrádban is birtokos gr. Ráday Pál vezetőszerepét a társulat létrejötte ós első előadásai körül

7

, feltehető, hogy ő szerződtette a muzsikusokat erre a rendkívüli alkalomra. 1969-ben levéltári kutatások alapján foglaltuk össze akkori ismereteinket az első magyar színtársulat ós Nógrád vármegye kapcsolatáról.

8 Azóta több fontos forrás került napvilágra, megjelent Kelemen László elveszettnek hitt naplója, 1801-es kéziratos színlapot találtunk a balassagyarmati fióklevéltárban. Ezek elsősorban Kelemen László 1800-1801. évi losonci kísérletének és kudarcának történetét íratják újra. Nógrád és a színészet kapcsolatát az 1790-es években az országosan tipikus vonások jellemezték : a nemesi ellenállás részének érzett nemzeti nyelvhasználat és eszköze ; a színjátszás javára a rendek úgy szavazták meg a pártolás összegeit, hogy színielőadást megyéjükben még nem láttak; a megajánlás egy részét - a pénzgazdálkodás csaknem teljes hiányában - természetben tették

9 és a megajánlott összegnek csak egy része folyt be a pesti színházi kasszába: az 1793. március 13-i közgyűlésen jegyzett 323 forint 50 krajcárból 1795. október 9-ig 133 forint 30 krajcár. A megajánlok 76 nevet tartalmazó listáját gr. Ráday Pál vezeti, s megtalálhatók fajta a nevezetes nógrádi személyiségek és famíliák: Mocsáry Antal, a Sréterek, a Prónayak, a Kubinyiak, a Veresek, az Ivánkák, a Boryak stb.

10 Az 1790-es évek közepére lezárult a nemesi felbuzdulás időszaka, a vármegyék közgyűléseinek jegyzőkönyveiből a megszaporodó újoncozási és hadiszállítási tételek szorították ki a mecenatúrát. Nógrád is - bár öntudattal sorolhatta magát a törvényhatóságok egynegyedét kitevő 16 pártoló vármegye közé - ekképp foglalt állást:,,. . . noha ugyan, a nemzeti játszószín a jó ízlésnek, erkölcsnek, s anyai nyelvünknek pallérozó oskolája lenne; mindazonáltal fent említett okokból ezen. feltételt kedvezőbb időkre (...) halasztani kelletik."

11 A pest-budai magyar színtársulat (városlakó, magyar anyanyelvű polgári közönség híján, ütközve a német vándorszínészet erős hagyományával) 1796-ban feloszlott. Maga Kelemen 1798 után Nagyváradon, majd 1800-ban Szegeden, Kecskeméten (szülővárosában), Nagykőrösön és Gyöngyösön próbálta újjáalakítani, majd stabilizálni társulatát. A vándorszínészet klasszikus korszaka nyílt meg ezzel: az ekhósszekérre ült Thália maga indult felkeresni közönségét. Amint az az említett helységnevekből látható, a színészek elsősorban az Alföldön és annak peremvidékén, a színmagyar lakosságú mezővárosokban reméltek huzamosabb pártolást. Szeged, Kecskemét és Nagykőrös ingyen engedett át helyiséget a játszásra, az utóbbi két helyen díjmentes szállással és szállítással is segítették őket, Pest megyétől pedig megkapták az 1796-os tönkre jutáskor megmentett és megőrzött játékszíni könyvtárat. Az 1800. augusztus 24. és október 10. között Gyöngyösön játszott társulat azonban már tetemes, 140 forintnyi összeggel maradt adós. Kelemen naplójából

12 tudjuk, hogy a gyöngyösi kudarcot elsősorban az 1800 szeptemberében zajlott második nemesi felkelés okozta, amely a figyelmet teljesen elvonta pártolásukról, játszóhelyet már csak pénzért bérelhettek és továbbmenniök sem sikerült : a kiszemelt állomáshelyek közül Egert tűzvész pusztította, Miskolcon pedig az erdélyi színtársulat játszott, így érkezett - ajándékfuvarral - 1800. október 12-én a Kelemen-társulat Losoncra, ahol 1801. március végóig tartózkodtak. (A Hatvan/ Gyöngyös-PásztóSalgótarján.-Fülek-Losonc irány a későbbi vándortársulatok egyik gyakran járt útvonala lett a következő évtizedekben.) Új forrásaink - a Kelemen-napló, az említett színlap - és az 1801. április l-jén felvett adósságlista figyelembevételével tartózkodásukról, tevékenységükről a következő kép bontakozik ki.

13 A társulat ősszel a losonci külső piacon lévő vendégfogadónál (valószínűleg an272