Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885

nak udvarán vagy kocsiszínében), bérelt deszkákból épített színpadot. A tél beköszöntével a társulat nem tudott továbbutazni és „kónteleníttetett a váróstul más épületet árendálni oly móddal, hogy abban bál-mulatságot is adhatott..." A téli játszóhelyről csak annyit tudunk, hogy a helyiség a belső piac vendégfogadójában volt, érte 50 forint negyedévi bérleti díjat kellett fizetni. Nézőterének három helyosztálya volt: az első hely 30, a második 15, a harmadik 6 krajcár belépődíjért. Kelemenek havi bérletet is hirdettek. A színigazgató naplója tele van panasszal : a város elöljárói nem teljesítették a színpad felszerelésére vonatkozó szerződéses vállalásukat, a gyöngyösi adósság miatt ellenőrzés alá vonták a napi bevételeket (valóban : az adósságra és a Losoncon tett költségek fejében le is foglaltak negyedév alatt 400 forinto) és állítólag visszaéltek a szabad bemenetel jogával. A nehéz körülmények a társulat időleges szakadásához vezettek. Ami a teljes együttest illeti, Losoncon öszszesen 9 színész és színésznő nevét ismerjük.

14 Műsorukból a színlap megőrizte, 1800. február 1-i előadás adatolható, A leányragadás с háromfelvonásos vígjáték. A németből fordított darab (Jünger-Károly Ferenc) 1793 óta szerepelt műsoron. Ugyanaznap került sor a Kelemen említette bálra, 20 krajcáros belépti díjakkal. Nógrád vármegye 1801 áprilisában vette zár alá az első magyar színtársulat töredékének megmaradt vagyonát, amelyet Kelemenek távozása fejében Losonc városa lefoglalt. Pest megye azonnal megkezdte a tájékozódást a játékszíni könyvtár visszaszolgáltatásáról, de érdemi tárgyalásra csak 1808-ban került sor, amikorra két ládányi papírtörmelék maradt a könyvekből, kéziratokból ós kottákból, valamint néhány kellék és díszletelem. A Kelemen-társulat kudarca szükségszerű volt. A losonci tartózkodás eseménytörténete számos olyan részletet mutat (az érkezés említett útvonalától a kettős, téli és nyári játszóhelyen át a bérletezós ós a jövedelmeket kiegészítő bálrendezés szokásáig), amelyek évtizedeken át jellemzik majd a vándorszínészetet. Ugyanez áll a társulat belső életére is. A megélhetési nehézségek, a működési feltételek ingatagsága hamar és ismételten bomlasztották az együttest - kivált, hogy 1792 óta Kolozsvárott is működött színtársulat és feltételezhetjük egy vagy több kisebb vándorcsapat létét is. Kétségtelen továbbá, hogy nem csupán erkölcsi elhivatottság, a nemzeti nyelv és kultúra terjesztésének szándéka tett színésszé többeket, hanem a pénzszerzés, a könnyű és rendszertelen élet ígérete is vonzott néhány aktorrá lett kétes egzisztenciát. Mindazonáltal kialakult - a kényszerű és szükségszabta körülmények mindennapi kompromisszumai közepette is - a rendszeres művészi alkotómunka minimális feltételrendszere. A Kelemen-társulat lefoglalt könyvtárának maradványjegyzékóből tudjuk, hogy beszereztek regényt, történetírói munkát, eposzparódiát, kalendáriumot - tehát mindent, amiből hatásos színpadi történet kerekedhetett. A direktort dicséri, hogy mindvégig rendezett igazgatásra törekedett, s lényegében, a pest-budai 1793. évi játékszíni szabályzat szellemében vezette a társulat belső adminisztrációját: ,, . . . 53 A Magyar Jádzó Színi Társaságnak Jegyző könyve 54 A Jádzó Társasághoz tartozó s a Játékok közben előforduló változásokat vagy ékesítéseket magában foglaló Jegyző könyv 55 Közönséges Vectigál ... 70 Magyar Theátromi Zseb Könyvetske 71 Felsőség Parantsolattyának jegyző könyve"

15 Sajnos, a társulat gazdasági, igazgatási, szcenikai irataiból és könyveiből egyetlen lapnyi nem maradt ránk. 273