Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

még a polgármester úrhoz is. Szívesen fogadták az asszonyokat és ők ajánlkoztak, hogy elvezetik az államtitkár úrhoz. Ez mind végbement szépen. Az államtitkár úr ígérte Pesten az asszonyoknak, hogy el fog jönni Tarjánba és megnézi a helyzetet. Meg is nézte. Megállapította, hogy tényleg nj^omorban él a munkásnép. Ekkor hoztak egy határozatot, hogy minden családtag után adnak öt pengő hitelt élelemre és ha majd jobb konjunktúra lesz a szénre és több műszakot dolgoznak a munkások, ezt a hitelt levonják. De ez miért volt ? Mert a raktárban a liszt már romlásnak indult, mert a munkások nem fogyasztották, mert nincs min megvásárolni, mert mindenki hitelből él és a bánya pedig hitelt a munkásoknak nem ad. De ennek is vége lett. Csak addig tartott, amíg a rossz liszt el nem fogyott. A viszonyok ma megint olyanok, mint azelőtt voltak, a hitelek megszűntek."

122 Feltételezéseink alapján az Uj Márciusban közöltek jobban megfelelnek a valóságnak, mint a Bányamunkás írása. Bár más forrásanyaggal nem áll módunkban bizonyítani a küldöttség „kiválasztását" ós a tárgyalások eredményeit, de a küldöttségben részt vevő asszonyok nevei ismeretlenek számunkra, sem a szociáldemokrata, sem a kommunista mozgalomban nem találkoztunk velük. Ez azonban nem zárja ki, hogy a küldöttség beszámoló gyűlésén nagyszámú nőhallgatóság ne vett volna részt. Egy másik Uj Március írásból a tűzhelygyári és üveggyári munkásleányok, aszszonyok sorsa tárul elénk. ,,A salgótarjáni vasgyárban a nőmunkások helyzete nagyon rossz. Reggel 4 óra után megindul a menetelés a gyár felé, hogy a sápadtarcií lányok a jármot minél hamarabb a nyakukba vegyék. Iparkodnak, hogy kifizetéskor minél több pénzt kapjanak, mert akkordmunkát végeznek. Egész napon át ölik magukat. Este 6 órakor szeretnék a munkát abbahagyni mert már fáradtak is ós egy kis esti szabadságot is szeretnének élvezni. De ezek a számítások meghiúsulnak, mert az üzemvezető urak különböző megjegyzéseket tesznek, amivel megfékezik a munka abbahagyását. Röviden így intézik el a dolgot : aki nem marad 8 óráig az másnap jöhet a leszámolásért... A napi munkaerejének az ára végül 2 pengő, vagyis 14 órát dolgozik, tehát órabére 14 fillér. A következményekről már nem írok. A férfiak ehhez hasonlóan 40 fillér órabérig emelkednek fel. Aki ennél többet keres, az már hajcsár. A tarjáni üveggyári munkásnők fiatalja-nagyja ugyanilyen órabérekórt 16-18, sőt még 20 órát is dolgozik. A két hét letelte után olyan hét is van, akinek 50 órát kitörölnek. Válaszul az a felelet, hogyha nem tetszik, akkor elmehet. Kiírják a kapura, hogy nők felvétetnek és el van intézve. Máris van munkaerő, akiket tovább lehet kiszipolyozni. . ."

m Az MSZMP-ben, a legális marxista párt keretei között végzett munka adott lehetőséget arra, hogy a salgótarjáni bányászok mozgalma országos jelentőségre és elismerésre tegyen szert. Ez a munka teremtette meg az alapját annak, hogy az 1920as évek végére, az 1930-as évek elejére a magyarországi kommunista mozgalomnak jelentős bázisa lehetett Salgótarján ós környéke, ahonnan az ország bányászainak harcát irányíthatták. A pártnak ekkorra jelentős tömegbefolyása volt, a párttagok számát 55-re, a KIMSz tagok számát 30-ra s a szimpatizánsok számát mintegy 1000 főre becsülték. E jelentős kommunista befolyás inspirálta a KMP országos vezetőit arra, hogy innen a salgótarjáni medencéből indítsák el a harcot a bányász szakszervezet következetes, kommunista, forradalmi irányvonaláért. Ennek érdekében 1928 tavaszán a magyar kommunisták Losoncon konferenciát tartottak Kun Béla vezetésével. A konferencián született határozatok azt célozták, hogy a KMP politikai célkitűzéseinek megvalósításába bevonják a széles bányász 235