Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

tömegeket, s ezzel lökést adjanak az illegális kommunista sejtek létrehozásának az ország valamennyi bányaterületén ; rendkívüli bányász kongresszust hívjanak össze, melyen biztosítani kell a szavazatok többségét egy általános sztrájk mellett. A párt célja az volt, hogy a bányamunkásság követeléseinek - 15%-os béremelés - élére állva megerősítse politikai, szervezeti befolyását és megalkossa a bányamunkások forradalmi szervezeteinek alapját az akna- és aknaközi bizottságokat. Ezek a bizottságok Salgótarjánban létre is jöttek, legálisan működtek, kiszorítva a vezetésből a szociáldemokratákat. Ezzel az 1920-as évek végére a salgótarjáni medence a KMP egyik legszilárdabb bázisává vált, különösen a helyi bányász szakszervezeti csoportokban. Az 1929. november 2-28 között lefolytatott sztrájkot a fenti feltételek tették lehetővé. A salgótarjáni bányamedence munkásai követeléseiket már augusztusban megfogalmazták: 15%-os béremelés, a helyi sérelmek orvoslása és a fiataloknak is biztosítani a fizetett szabadságot. A bányamunkások a sztrájk előtt akna- és aknaközi bizottságot választottak, melyek eredményesen töltötték be szerepüket. A sztrájk előtt lelkes hangulat uralkodott a szénmedencében. „Több aknában egy napos sztrájkkal tüntettek, különböző helyeken tömegfelvonulásokkal a bányairodához. Az ilyen tüntetéseknél nagy szerepet töltöttek be a nők, különösen öt lefogott bányásznak a csendőrségről való kiszabadításánál."

124 A 4 hetes bányászsztrájk idején ,,A sejtek készítették elő a november 7-iki tüntetést, amelyben a proletárok mind, nők, férfiak lelkesen vettek részt. Irány a salgótarjáni Bánya-Munkásotthon volt. A proletárok úgy a telepekről, mint a falvakról november 7-én tömegesen indultak a salgótarjáni otthonba."

125 Ezt követően letartóztatták a 25 fős sztrájk vezetőséget. Az aknaközi bizottság felhívással fordult a bányászokhoz. A röpirat terjesztésében, a sztrájkoló aknák közötti kapcsolattartásban - a sorozatos letartóztatások és csendőri zaklatások ellenére - a nők, asszonyok ós leányok kiemelkedő szerepet játszottak. ,,A sztrájkoló tömegek az 1929-es bányászsztrájk idején példátlan osztályharcos hangulatot tanúsítottak, nemcsak a férfiak, hanem a nők is. Sztrájkgyűléseken, tüntetéseken a nők előljártak. Nagy szerepük volt a sztrájkvezetésben is a nőknek. A lefogások napirenden voltak. Mindennap 20-30 embert tartóztattak le, de csak egy napig tartották őket fogva. Ezek a megfélemlítósi kísérletek úgy hatottak, mint tűzre a benzin . . ."

126 Az 1929-es bányászsztrájk idejére kiépült és megerősödött az illegális kommunista mozgalom. Ennek következménye volt, hogy a négyhetes bányászsztrájk kommunista vezetés alatt állott. A kommunisták a vezetést mindvégig kezükben tartották, nem engedték beleavatkozni sem a bányász szakszervezet, sem a szociáldemokrata párt vezetőit. A sztrájk negyedik hetében a sztrájkvezetőség úgy határozott, hogy a munkát fel kell venni. Ebben a kérdésben a vélemények megoszlottak, végül is abban állapodtak meg, hogy ha a letartóztatott sztrájkvezetőket szabadon engedik, a munkát felveszik. A bányászokat erre a döntésre kónyszerítette az éhség, a hatósági terror, a jobboldali szociáldemokraták árulása és a sztrájktörők szaporodása. A sztrájkvezetők hazatértek, a munkát a követelések teljesítése nélkül felvették, sőt a társulat 280 bányamunkás elbocsajtásá

val torolta meg a mozgalmat. A sztrájk elbukott, eredményt nem hozott. Viszont megmutatta azt, hogy milyen erő rejlik a munkásságban, ha a harc jól szervezett, tömeges és világos célkitűzéseket tartalmaz. A nők részvétele a sztrájkban nemcsak a dolgozó nőkre vonatkozik. Sőt elsősorban a bányászok feleségei, leányai voltak azok, akik teljes odaadással, fáradtságot nem ismerve szóval és tettekkel támogatták a bányászok küzdelmét. Támogatták annak ellenére, hogy szűkében voltak az élelemnek, hogy a gyermekekről nekik kel236