Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

li bányamunkásnak 1 liter bort, 1/2 kg húst és egy kg kenyeret, minden 18 éven felüli férfi napszámosnak 1/2 liter bort, 1/2 kg húst és 1 kg kenyeret, minden 18 éven felüli női napszámosnak 1/2 kg húst és 1 kg kenyeret adott. Ebben az időben 30 fő 18 éven felüli napszámos nőmunkás dolgozott a vállalatnál.

94 1920 decemberétől a bányászokat a hét három napján 12 órai munkára, azaz pótműszakok végzésére kötelezték. 1922 elején a bányamunkások a gazdasági követelések mellett politikai követeléssel is felléptek: a bérek 50%-os emelése (ennyivel csökkentette a Salgótarjáni Kőszénbánya E-t. a Tanácsköztársaság megdöntése után a béreket), a ruházati cikkek részletre történő vásárlása, a politikai foglyok szabadon bocsátása. A bánya vezetőség szó nélkül hagyta a kérelmet, ezért a bányászok sztrájkor hirdettek. A megmozdulás kezdeményezőit letartóztatták. 1922. július 27-én Salgótarjánban és Nagybátonyban harc indult elsősorban a pótműszakok megszüntetéséért, de a követelések kiterjedtek a családi pótlék megadábetegpénz kifizetésére, orvosi kezelésre és kórház biztosítására, a nyári szabadságok bevezetésére, május elseje szabad megünneplésére, szociális segélyek rendszeresítésére, az iskolák megjavítására és óvodák felállítására. 45 bizalmi férfi ellen eljárást indítottak. De mivel eredményre nem vezetett, megkezdték a kilakoltatásokat. Gyakran csendőri tettlegességre is sor került. A 6000 bányamunkás küzdelme 4 hétig tartott. Országos szervek közbelépésével megállapodás született, mely szerint 1923 március végéig heti két 4 órás pótműszakot teljesítenek a bányászok. Ha ezzel sikerül megfelelő többlettermelést elérni, akkor a pótműszakot megszüntetik. A követelés többi pontjáról hallgattak. A sztrájk ideje alatt a „csendőrök elálltak az utakat, senkit a városba bejönni nem engedtek, ez alól kivételt még az asszonyokkal sem yes asszonyokat, akik pár koronáikból a városban élelmiszert vásároltak, azoktól azt elvették, szétszórták, a liszteszacskókat föltépték és annak tartalmát az útra szórták . . ." Ezzel a primitív módszerrel is a sztrájk feladására akarták kényszeríteni a bányászokat.

95 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Salgótarjáni Acélgyárában az 1922-es sztrájk alkalmából 1922. július 13.-július 21. között 1090 munkásnak mondtak fel. Július 19-én a sodronygyárból 119 munkást bocsájtottak el, köztük 74 nőmunkást. A részvénytársaság a sztrájkban résztvevőket kilépetteknek tekintette, s az újabb munkába állást július 21-ében határozta meg. Aki addig nem veszi fel a munkát - hirdette az igazgatósági falragasz -, végleg elbocsájtottnak tekintendő. 1922. július 21én 1000 ember jelentkezett munkára s ezzel a sztrájk megszűnt.

96 Az 1920-as évek elején több megrázó hangvételű, nők által írott kérelem érkezett a Salgótarjáni Kőszén bánya Rt. igazgatóságához, melyben kilátástalan helyzetüket tárták az illetékesek elé. 1923. október 6-án özv. Kuna Adámné fordult levéllel a Tekintetes Bányaigazgatósághoz ,,A jó isten nevére kérem, nem pénzt kérek, csak egy adag morfiumot, ami örökre megszüntetné minden fájdalmamat, mert nem bírom már tovább vonszolni ezt a nyomorult életet, ezt a rémes drágaságot, azzal a pár koronával, nem tudom fedezni a lakbért, 1/4 évenként 9 száz korona, az inségliszt havonként 4800 korona, 1 kiló zsír 15 000, hatvan a tüzelőanyag, amit szintén nem lehet megfizetni és más egyéb, már alig tudok járni a sok nélkülözéstől, aki mindég jóllakott, nem tudja mi az éhség még volt mit eladni, addig ment, ahogy ment, de most megszűnt minden, nem marad a számomra egyéb, mint a tóbolda, vagy a vonat alá vetni magamat, ha a tekintetes igazgatóság nem könyörül meg, legalább egyszer mindenkorra megszabadul egy nyomorult 77 éves idős nőtől, az átkozott kormány is mindég emel, egy levél is 350 korona, több, mint egy havi nyugbérem." A levél hátoldalán olvasható : Az özvegy nyug228