Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

felolvasás ; tessék felolvasni, még pedig csak az általános, titkos választójogról. Figyelmeztetem, ha eltér a tárgytól, rögtön feloszlatom a gyűlést!" A szabad előadás felolvasással folytatódott. A főszolgabíró ismételt közbeszólása már nem zavarhatta meg a gyűlés menetét.

27 A fellelkesült asszonyok a békét éltetve távoztak a gyűlés végén, s az utcán csatlakoztak hozzájuk a leányok is. Amerre a tömeg ment, zengett az utca a harsány énektől. Azt a dalt énekelték, amely már néhány gyűlésen azelőtt is elhangzott : Piros zászlót, vörös zászlót lobogtatja a szellő Jer alája, jer alája te oktalan szenvedő. Testvérünk vagy, mért ne tartanál velünk, Ha munkás vagy, nem lehetsz te ellenünk. Nem ismerünk henye rangot, ágas-bogas koronát, Szerszámot a naplopóknak, kaszát, kapát, boronát. Legyen kérges annak is a tenyere, Aki miatt nincs a népnek kenyere. A daloló asszonyok menetét még impozánsabbá tette, hogy népviseletbe öltözve, vállukon és derekukon piros szalaggal meneteltek Kisterenye főutcáján. A Népszava a következő tudósítást hozta a kisterenyei nőgyűlésről: ,,. . .A munkások és munkásnők nagy tömegben jelentek meg a gyűlésen. A főszolgabíró helyettese - nem tudván belenyugodni a felsülésbe - úgy intézkedett, hogy csak az asszonyokat eresztették be a gyűlésre, a lányokat nem. Elvtársaink minden tiltakozása hasztalan volt. A kivezényelt csendőrök igen durván viselkedtek: a gyűlésen megjelenteket - férfiakat és nőket egyaránt - lökdöstek . . . Filipovits elvtársnő beszélt a földmunkások tarthatatlan helyzetéről és a választójog szükségességéről, miközben a főszolgabíró helyettes állandóan idegeskedett, ugrándozott és végül már nemcsak a gyűlés feloszlatásával, hanem az előadó letartóztatásával is fenyegetőzött. Azután az élelmiszer drágaság okait ismertette, végül a nép mérhetetlen békevágyáról beszélt óriási lelkesedés mellett : gyűlés után a népgyűlés résztvevői sorakoztak és impozáns tüntetést rendeztek a béke mellett."

28 A szociáldemokrata párt nőmozgalmának fejlődésére utal az a tény, hogy a párt 1917-es rendkívüli közgyűlésén Salgótarján és Mizserfa egy-egy küldöttje mellett Losonc három küldöttel képviseltette magát, köztük Tonnajzer Annával Losoncapátfalváról, aki a Posztógyár munkásnőit képviselte. Ennek alapján feltehető, hogy a Posztógyárban jelentősebb, nőket is tömörítő MSZDP szervezet volt.

29 1917-ben mind több üzem munkásai és munkásnői együttesen fordultak a munkásügyi panaszbizottsághoz munkahelyi sérelmeik orvoslása céljából. 1917. október 12-én pl. a salgótarjáni Acélgyár összes férfi és nőmunkása fordult kérelemmel a vezérigazgatósághoz, egyben a panaszbizottsághoz, hogy az érvényben lévő drágasági pótlékot 1917. július 24-ig visszamenőlegesen 60%-ka emeljék fel. (A beadványra a válasz eddig ismeretlen.)

30 A salgótarjáni bányamunkások 1918. augusztus 11-én a munkásügyi panaszbizottsághoz pótlólagos kérelemként az alábbi beadványt nyújtották be : 1. Kérik, hogy a liszten, zsíron, cukron, kávén kívül a többi élelmiszereket is szerezze be a vállalat, mindazt, ami az ólelemtári jegyzéken fel van tüntetve. Ezen túlmenően kérik a fenti négy élelmezési cikk adagjainak felemelését. 217