Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

„Kisterenyén és környékén már hosszabb idő óta szervezkednek és e téren nagyon szé­pen haladnak a földmunkások és fémmunkásnők - kezdi írását a Nőmunkás с lap. ­Csak egy baj van, hogy a község főszolgabírója, jegyzője és papja ezt nem a legjobb szemmel nézik. Sőt mindent elkövetnek, hogy csírájában elfojtsák szervezkedésüket. Gyűléseket az elvtársak ott nem tarthatnak, mert nem kapnak engedélyt. Az ottani elvtársakat és elvtársnőinket nem hagyta nyugodni azon óhajuk, hogy ők is egy nagygyűlést tarthassanak, tehát kérvényezték a főszolgabírónál, hogy no­vember hó 25-én gyűlést tarthassanak: Az általános, titkos és a nőkre is kiterjedő vá­lasztójog napirenddel. De mint eddig minden kérvényüket elutasították különféle in­dokokkal, úgy most is el lettek utasítva. Az elvtársak most már türelmüket vesztve fellebbeztek ügyvéd útján a belügyminiszterhez, ami sikerrel is járt, mert november 24-ikére megjött a várva-várt válasz, amely szerint felolvasást tarthatnak. A szociál­demokrata párt Filipovics Katica elvtársat bízta meg a felolvasás megtartásával. Közben azonban az ottani elvtársnők bűnbe estek, vétkeztek, mert az egyházgyűlésre imakönyv és rózsafüzér nélkül mentek el, ami jegyzőjük és papjuk szerint nagy bűn. Ezért szombat este a kisterenyei elvtársnők a következő hivatalos (ceruzával írott) levelet kapták : ,, Véghatározat ! November 25-én, délután 3 órakor tartandó nyilvános felolvasás megtartása iránt kérvényezőket kérelmükkel elutasítom és a felolvasást nem engedélyezem. Mert: Kérvényezői semminemű biztosítékot nem nyújtanak arra, hogy a gyűlés folya­ma alatt a rend fenntartható lesz. Közel napokban történt, hogy a kisterenyei asszo­nyok a községházát formálisan megostromolták azért, mert ott egy egyházi közgyű­lés volt, már pedig ilyen esemény semmi biztosítékot sem nyújt arra, hogy a község nyugalmát hasonló rendzavarással nem bontják meg, miórtis az engedély megadható nem volt. M. H. főszolgabíró." Az egész község várta ezt a gyűlést. A hivatalos írás nagyon elszomorította az elvtársnőket. A küldött is megérkezett s az engedély még nem volt meg. 3 óra után egy csendőr jelentkezett Szomszéd Zsuzsanna elvtársnő lakásán, aki jelentette, hogy a főszolgabíró helyettes és az engedély megjöttek. A gyűlést meg lehet tartani. Tíz perc alatt az egész községben elterjedt a hír, hogy lesz gyűlés, és mint eső után a gom­ba, úgy kerültek elő az elvtársak és elvtársnők a gyűlés színhelyére. A főszolgabíró úr azonban mindjárt a következő rendeletet adta ki : «18 éven alu­li munkásnőknek nem szabad a gyűlés színhelyére bemenni. » Az elvtársnők sorba je­lentkeztek, hogy ők már 20 évesek. A főszolgabíró ezt látva iijabb rendeletet bocsátott ki : «24 éven aluliaknak távozni kell. » Az elvtársak most már 25 éveseknek érezték magukat. Erre jött egy szigorú rendelet: «Leányoknak egyáltalán nem szabad be­menni. » (És még jó, hogy a főszolgabíró nem vállalkozott orvosi vizsgálatra.) . . . Te­hát a helyiség megtelt asszonyokkal, férfiakkal, a leányok pedig kint maradtak, de nem távoztak el." Szomszéd Zsuzsanna üdvözölte a megjelenteket és megnyitotta a gyűlést. Az előadó beszélt a földmunkások nyomorult helyzetéről s arról, hogy miért féltik az urak a tudományt a néptől. A főszolgabíró azonban közbeszólt: „Kérem ez nem gyűlés, ez 216

Next

/
Thumbnails
Contents