Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

kenysége volt, ezzel egészítették ki a kereseteket. A szegénység tűrhetőbbé tételének ez a formája évtizedekig kényszerű „szokás" volt a salgótarjáni iparmedencében.) „Persze, ha a társulattal összeköttetésben lévő valamely kereskedőnek tartozik egy munkás, akkor sokkal gyorsabban tudnak intézkedni. Nem törődnek azzal, hogy ugyan marad-e a családnak élelemre, fő az, hogy a követelés be legyen vonva." Az első világháború nemcsak a nőmunkások szervezését vetette vissza, hanem az egész szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom is visszaesett a létszámot, a szervezeti életet és a munkásmozgalmat is tekintve. A munkásszervezetek egész sora szüntette be tevékenységét, mert vezetőiket, tagjaikat a frontra vezényelték. Az aszszonyok, a nők sorsa az eddigieknél is még rosszabbra fordult. A háború idején bevezették a nőkre is kiterjedő háborús munkakötelezettséget. Sok munkahelyen a frontszolgálatot teljesítő férfiak helyébe asszonyok, lányok léptek. Ezzel kettős teher nehezedett vállukra: egyrészt helytállni a munkahelyen, másrészt otthon a családban. A megélhetési nehézségek növekedtek. Az élelmezési és ruházkodási cikkek drágulása, a minőségromlás, a rossz ellátás, a frontról érkező elkeserítő hírek, a háború elhúzódása még elviselhetetlenebbé tette az asszonyok életét. Nógrád megyéből mintegy 15 000 embert hurcoltak a frontra, közülük több mint 4000-en megsebesültek, illetve életüket vesztették. Az első világháború harmadik éve, az 1917-es év a munkásmozgalom, de ezen belül is a nőmozgalom fellendülésének éve volt. A háború okozta szenvedések miatt feltört a népek békevágya s ez mind gyakrabban jutott kifejezésre. Megyénk asszonyai közül elsőként a kisterenyei nők adtak hangot békevágyuknak, először 1917. március 17-én, majd november 25-én. A kisterenyei asszonyok szervezkedése 1917 elején indult meg. A csendőrök megtévesztése végett kisebb gyűléseket tartottak, melyekre imakönyvet, olvasót vittek, mondván, hogy esti imára mennek. Akadt azonban, aki beárulta őket, hogy nem is templomban voltak, hanem szervezkedtek, politikai jellegű összejöveteleket tartottak. A hatóságok ezért több-kevesebb sikerrel próbáltak gátat vetni a szervezeti kibontakozásnak, mint a későbbiekben látni fogjuk. 1917. március 17-én Nők Napját tartottak a kisterenyei nők. „Nem csak a községben lakó munkásnők, hanem a szomszédos községekből, sőt Salgótarjánból is eljöttek a munkásnők százai a gyűlésre. A gyűlést a Munkás-Otthon tágas udvarán tartották meg, de a hallgatóság nagyobbik fele az utcára szorult. - írta a Népszava. A gyűlést Szomszéd Zsuzsanna elvtársnő nyitotta meg. A napirendet Buchingerné Ladányi Szeréna elvtársnő (Budapest) ismertette a hallgatóság állandó zajos tetszésnyilvánítása mellett. Különösen nagy hatást keltett a szónoknak a béke ós háború kérdésében, a nők politikai jogai, valamint a nők felszabadítása ügyében elhangzott kijelentése. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. A gyűlés Szomszéd elvtársnő buzdító zárszavai után lelkes hangulatban ért véget."

25 A nemzetközi nőkongresszus 1910-ben hozott határozata értelmében évenként nők napját kell tartani, amelynek alaphangját a politikai jogokért, a gazdasági érdekekért való harc adja meg. A nemzetközi nőkongresszus ezen határozatát az MSZDP 1913-ban megerősítette. A háború kitörése azonban megakadályozta a nők napjának megtartását 1914-től, s csak 1917-ben nyitotta meg a Nógrád megyei nőmozgalom rendezvényeinek sorát a kisterenyei gyűlés. 1917-ben Kisterenyén 200 előfizetője volt a Nőmunkás с lapnak. Zagyvapálfalván 73 előfizetőt tartottak nyilván. Más települések előfizetőinek számáról nincs adatunk.

26 Kisterenyén a következő gyűlés 1917. november 25-én került megrendezésre, melynek előzményeiről és a gyűlés lezajlásáról a Nőmunkás és a Népszava számolt be. 215