Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

ni a malomban. Egy férjes asszonynak 40 fillér bérjavítást ígért, ha engedelmes lesz. M. Mici 2-3 napot dolgozott csak, de 14 napi fizetést kapott, mert engedelmes volt. Amidőn a szervezett férfimunkások mindezt látták és tudták s a lányok is beléptek a szervezetbe, felvilágosultak s nem engedték többé, hogy a női becsület ellen, a munkások szabadsága ellen bitang módon zsiványkodhasson Varga . . "

18 A Salgótarjáni Lapok c. polgári lap tömör hírként közölte, hogy ,,Trellai János építésznél dolgozó munkásleányok augusztus 29-én sztrájkba álltak. Eddig ugyanis napi 13 órai munkáért 1 koronát kaptak. Azt követelték, hogy 12 óra legyen a munkaidő és 1 korona 20 fillér a napibér. A sztrájk békés úton nyert megoldást."

19 Ennyi a hír, de a későbbiekben sem volt példa arra, hogy „csak" nők egységes követeléssel léptek fel szervezetten munkaidő és munkabér kérdésében. Egy másvonatkozású újsághír, mely kommentárt nem igényel: „Temetés pap nélkül. Megható kép vonult végig városunk főutcáján szombaton délután. Egy temetési menet pap nélkül, kántor nélkül, ministráns gyerek nélkül, tömjén nélkül, szóval a katholikus temetések minden szokásos kelléke nélkül. Mint ahogy bélpoklost, vagy szocialistát temetnek. Pedig csak egy szegény munkásasszonyt vittek, kinek hozzátartozói szegények lévén nem tudták lefizetni a papnak járó temetési költséget. Ingyen úgy isten nevében pedig még temetni sem lehet ebben a papokkal, szentekkel, - no meg szegény emberekkel teli országban."

20 Balassagyarmaton 1908-ban a munkásnők a férfiakkal együtt, mintegy 300-an ünnepelték meg május elsejét, „Jogot a népnek! Éljen a szociáldemokrácia!" feliratokkal a városligetben.

21 1911-ben a balassagyarmati munkások már népgyűlésen jelentették ki, hogy „az általános, egyenlő ós titkos választójog alatt olyan reformot értenek, amely a nőknek ugyanolyan jogot biztosít, mint a férfiaknak."" Az Országos Munkásnő Egyesület és a Nőmunkás с lap hatása, természetesen a szociáldemokrata párt és a szakszervezet tevékenységének következtében az 1910-es évek után éreztette hatását. A nők szervezettségéről és politikai öntudatának érlelődéséről tesz tanúbizonyságot az a munkásmegmozdulás is, mely a losonci Rakottyaiféle Zománcedónygyárbanzajlott le. A gyármintegy 200 - túlnyomó többségében szervezett - zománcozó munkása és munkásnője beszüntette a munkát, mert a gyárvezetőség a munkások fizetéséből jogtalanul levonásokat eszközölt. A tárgyalni akaró bizalmiférfiakat a gyárvezetőség gorombán kiutasította.

23 . A füleki Zománcedénygyárból 1914. április 27-ón kilépett 250 munkás és munkásnő azért, mert „a gyárvezetősóg az anélkül is silányan megállapított 12 korona 50 fillér métermázsánkénti akkordárból 20 százalékot levont és a munkások így nem kereshették meg a napi szükségletüket fedező bórt". A járási főszolgabíró a gyárvezetőség rendelkezésére bocsátotta a csendőri karhatalmat, mely a munkásokat üldözéssel, letartóztatással, kitoloncolással való fenyegetéssel munkára akarja kényszeríteni. Ezen túlmenően behatolnak az egyesületi helyiségbe, a tagokat kiűzik és békés munkásokat zaklatnak. A Vas- és Fémmunkások Szaklapja megjegyzi, hogy „A gyárban dolgozó női munkások családanyák, tisztes munkások gyermekei."

24 A bányászfelesógek sorsa sem volt irigylésre méltó. A család megélhetési gondjait vállukon cipelő asszonyok a háztartási munka, a családfő keresetének takarókos beosztása mellett tevőlegesen is kénytelenek voltak besegíteni a jobb életkörülmények, a biztosabb megélhetés megteremtésébe. A Bányamunkás ír a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Etes—Amália-aknáján uralkodó állapotokról. „A munkások tüzelésre drága pénzért csupa port kapnak, úgy hogy a bányászok kénytelenek feleségeiket egész napra elküldeni szenet keresni." (A meddőhányón történő guberálás a munkásasszonyok és gyermekek állandó tevé214