Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

beleavatkoztak a férfiak, férjek politizálásába. Ha pl. kevés volt a kereset, még az MSZDP központi lapját, a Népszavát sem vásárolhatták meg. Az első szociáldemokrata nő munkás értekezlet 1905. május 7-21 között, valamint június 18-án ülésezett. Az értekezleten állástfoglaltak a munkásnők munkaidejének, bérének vonatkozásában, nő agitátorok szükségességének kérdésében, a szervezettség, a sajtó és az általános és titkos választójog kérdésében. Szervezeti szabályzatot fogadtak el, tekintettel arra, hogy a nőszervezet alapszabályát országos címmel, de a vidéki fiókok engedélyezése nélkül hagyták jóvá a belügyminisztériumban. A szervezeti szabályzat kimondja, hogy „1. Minden nő, addig, amíg a nőmunkások országosan nem szervezhetők, köteles a Nőmunkásra előfizetni. 2. A Nőmunkás előfizetői alkotják a Nők Szabad Szervezetét."

14 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1908. április 19-23-i pártgyűlésén ismét foglalkozott a nők szervezésének kérdésével. A pártgyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy „Minden helyi pártszervezetnek kötelessége, hogy a nőket foglalkozásuknak megfelelő szakszervezetekbe, ha ilyen a helység területén nincsen, pártszervezetekbe tömörítse és őket erkölcsileg és anyagilag erejéhez mérten támogassa." Meghatározta továbbá, hogy a helységekben agitációs célból hét tagú női szervezőbizottságot kell választani tagszervezés, röpirat és sajtó terjesztése céljából. Ahol a szervezet tagjai nők és férfiak vegyesen, ott a nők számarányuknak megfelelően kapjanak helyet a vezetésben, az irányításban.

15 A szociáldemokrata párt XV. pártgyűlésének állásfoglalása ekkor még nem talált termékeny talajra Nógrád megyében. Női szervezőbizottság létrejöttéről nincs tudomásunk s a szociáldemokrata párt helyi vezetésében is először csak 1917-ben találkozunk nőkkel, Losonc vonatkozásában. Az 1903-1913 közötti évekből néhány adattal világítunk rá a nők kiszolgáltatott helyzetére a munkahelyi és a családi életkörülmények területéről. 1903 augusztusában szociáldemokrata párt által szervezett nagygyűlés volt Salgótarjánban. Weltner Jakab, a nagygyűlés szónoka élesen kikelt a bányatársulat és a gyárosok ellen, mert 13-14 éves leányokat 12-16 óra hosszát dolgoztatnak s a munkások nagyrészét nem készpénzzel, hanem élelmiszerekkel fizetik ki. (A közismert Jancsi-bankó használatáról van szó.) Kijelentette, hogy az iparhatóságnál feljelentést tesz ellenük.

16 (A feljelentés visszhangjáról forrás hiányában nem szólhatunk.) A bányász családok életkörülményeiről a Népszava számol be: „Lakásuk szűk és nedves. A víz végigfolyik a deszkából és vályogból készült falakon és az ágynemű megpenészedik, ha közelteszik a falhoz . . . Hiányzik e kunyhókban a levegő és a villamosság is. Az ablakokat szűkre szabatta a társaság, hogy a bányász ne fogyaszszon el sok szenet... A lakásokban már a bányászok nejei panaszkodnak. A társaság hitelt nyújt férjüknek. Megmutatják a könyvecskéket és beigazolják, hogy mindent sokkal olcsóbban vehetnének, ha készpénzük volna. A készpénz azonban ritka vendég náluk. Évekig nem kapnak pénzt a kezükbe, mert annyit sohasem keres a férjük, hogy a nyújtott hitelt kifizethessék. így láncolja le a társaság a bányászok ezreit."

17 A munkásnők munkahelyi kiszolgáltatottságának jellemzésére példaként a Vases Fémmunkások Szaklapja egyik írását mutatjuk be. Losoncon a Rakottyai-féle Zománcozott Edénygyár mintegy 300 munkása 1905. január 2-án beszüntette a munkát 30 szervezett munkás elbocsájtása miatt. A zománcozó osztály vezetője Varga Márton volt. A zománcozóban munkáslányok is dolgoztak, akik kénye-kedvére ki voltak szolgáltatva Vargának, pl. ,,F. Mária 16 éves munkáslány ellen erkölcsi merényletet akart elkövetni s hogy ezt békén tűrje, 10 fillér bérjavítást ígért neki, ha nem, úgy nyomorúságos béréből levon ennyit. M. Zsuzsi ellen erőszakot akart elkövet213