Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

következtethetünk, hogy minél magasabb volt a kor, úgy csökkent az írni-olvasni tudók száma.

8 A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az iparban foglalkoztatott nők száma az ipari üzem bővülésével arányosan növekedett, bár a foglalkoztatás minősége nem változott. A nőket az alacsony kvalifikáltságot igénylő munkakörben - munkás, napszámos - alkalmazták. Munkaidejük igazodott a férfiak munkaidejéhez. Az 1893-ban megnyílt Salgótarjáni Palackgyárba 1910-ben 8 nőt, 1911-ben 21 nőt vettek fel behordoi, pakolói munkakörbe.

9 A palackgyári nomunkások munkaideje alkalmazkodott az üvegfúvó mesterek, szakmunkások, segédfúvók munkaidejéhez, napi 10-12 órát dolgoztak. A behordok napi 20-24 km-t tettek meg 5-600 palack egyenkénti behordásával a hűtőkemencéig.

10 A fenti adatok is azt támasztják alá, hogy a nő joga a munkához a gépi technika bevezetésével egyidős. A tőkés ipar fejlődése szükségszerűen magával hozta a női munkaerő alkalmazását, mely olcsón pótolta a férfi munkaerőt. A nők sokévszázados ,,alsóbbrendűsége" hosszú évtizedekig élt az iparban foglalkoztatott munkásnők megítélésében és mentalitásában, mely az alacsonyabb rendű munkában és a kisebb bérigényben is kifejezésre jutott. A fiatalkorúakra és a nőkre vonatkozó 1911. évi XIX. te. rendelkezése 66 órában határozta meg a női munkaerő alkalmazását ós este 10 órától reggel 5 óráig tiltotta a nők foglalkoztatását. Ha egyes munkakörökben mégis szükségessé vált az éjszakai munka, akkor 10 órai foglalkoztatásnál többet nem engedélyezett a rendelet. Azonban a törvény által szabályozott megkötések nem érvényesültek a nők foglalkoztatásának teljes területén, a tőkések kijátszották azt. A mind nagyobb számú nő ipari foglalkoztatása, valamint egyáltalán a nők hatása a férfiak állásfoglalására, befolyásolására arra késztette a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, hogy a programjában (1903-ban) megfogalmazza a nőkkel kapcsolatos álláspontját. A program követeléseinek 9. pontja kimondja a nők teljes egyenjogúsítását a férfiakkal.

11 A munkavégzés, a munkaidő tekintetében a nők egyenjogúsága nyilvánvalóan megvalósult a századforduló elején, viszont a bérezés és a politikai jogok tekintetében számos hátrányos megkülönböztetés mutatható ki a nomunkások rovására a későbbiekben is. 1903. február 11-12-én ülésezett az első nőmunkás értekezlet melyen bizottságot választottak annak a feladatnak a megoldására, mely a munkásnők szervezését és egy általános nőszervezet megalakításához az alapszabályok kidolgozását tűzte ki célul. Még ebben az évben „Szózat a nőkhöz" с füzet kiadására került sor 6000 példányban.

12 1904-ben megalakult a Magyarországi Munkásnő Egyesület, mely a munkásnők szervezését és érdekeinek képviseletét látta el. 1905. március 1-én megindult a Nőmunkás с lap a szociáldemokrata párt nők felé irányuló politikai lapja, mely jelentős szerepet vállalt a nők szervezésében, politikai felvilágosításában. 1905. április 24-én ülésezett az első nőmunkás kongresszus, mely állást foglalt az MSZDP általános követelései, így az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybeiktatása mellett és ezzel párhuzamosan a nomunkások védelmét biztosító intézkedések meghozatalát és törvények megalkotását sürgette.

13 Az 1905. április 23-25-én ülésező XII. MSZDP pártgyűlésen megfogalmazták, hogy „Nálunk a nők nagy szerepet játszanak a politikában. A nőket meg kell nyernünk a küzdelem sikere érdekében, hogy ne akadályozhassák meg ténykedésünket . . ." Felemás megfogalmazás még akkor is, ha tudjuk, hogy a nők, az asszonyok 212