Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

vállaltak, illetve segédmunkára alkalmazták őket s az üzemen belüli előmenetelük a betanított munkás „rangjánál" tovább nem emelkedett. A nők munkavállalásával az iparban a másodrendű szerep továbbra is fennmaradt, ha ugyan nem mélyült. A munkásállományban a férfiak és nők keresetei között számottevő különbségek mutatkoztak. Ezeknek csak egy része volt indokolható a nők alacsony színvonalú képzettségével, valamint a munkakörülményekkel. Az alapvető különbség, hogy a nők kb. 5^0-60 százalékát kapták a férfiak bérének a munka azonossága, a munkavégzés ideje, az egyenlő munkafeltételek ellenére is. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve sohasem valósult meg. Az iparban foglalkoztatott nők és a család háztartását ellátó nők helyzete a munkásmozgalom kibontakozása, illetve fellendülése idején egyaránt súlyos volt. A munkaadók a különböző mozgalmak, sztrájkok, munkásmegmozdulások idején bezáratták az élelemtárakat, szüneteltették az élelmiszerek kiosztását, megakadályozták vidékről az élelmiszer beszállítását, gyakran éltek a társulati lakásokból a kolóniákból a kilakoltatás eszközével, kikapcsolták az áramot, elbocsájtották a mozgalom szervezőit és vezetőit, a megmozdulás erősségétől függően a mozgalomban résztvevőket is. A családfőnek a munkából való kizárása esetén gyakran a család női dolgozója lépett elő családfenntartóvá. De minden esetben a családi tűzhely őrzőjére hárult az a feladat, hogy a kevés keresetből biztosítsa a család élelmezését, ruházkodását, a lakás fenntartását, a fűtést, a világítást. S ez a családi munkamegosztás sem értékelhető kisebbnek, mint a nyújtott munkaidőben, verejtékkel megkeresett alacsony bér. A XIX. sz. végére, a XX. sz. elejére Nógrád megye ipari üzemeiben is megindult a női munkaerő alkalmazása. A megye legnagyobb ipari üzemében, az 1868-ban létesült Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél 1869-ben már 20 nőt foglalkoztattak.

1 Az 1890-es népszámlálás adatai szerint Nógrád megyében a bányászatban, a kohászatban, az iparban és a forgalomban foglalkoztatott nők száma ezer férfimunkáshoz viszonyítva 121 fő volt. Az összes foglalkoztatott nők megoszlása a főbb területeken : bányászatban, kohászatban 4 fő, az iparban 145 fő, a kereskedelemben 309 fő, a pénzügy, biztosítás, hitel területén 24 fő, a közlekedésben 80 fő esett ezer férfira. 1890-ben az összes keresők 8,1%-a nő, melyből napszámos 6,7%. (Benne a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma is.) Nógrád megyében 1900-ban a bányászatban, a kohászatban, az iparban és a forgalomban foglalkoztatott ezer férfira 111 foglalkoztatott nő esett. A foglalkoztatott nők megoszlása a főbb területeken: bányászatban, kohászatban 2 fő, az iparban 152 fő, a kereskedelemben 202 fő, a közlekedésben 56 fő női dolgozó esett ezer férfira. A bányászatban, az iparban, a forgalomban foglalkoztatott összes kereső 9,7%-a nő, melyből 4,9% napszámos.

2 Az iparban foglalkoztatott nők korszerinti megoszlása az 1900-as népszámlálás adatai szerint a vas és fémipari munkáslétszámban 24 fő 16 éven aluli és 27 fő 16 éven felüli. Ezen belül a vasgyártás, vas ós acélöntés területén dolgozó munkásnők száma: 16 évnél fiatalabb 7 fő, 16 évnél idősebb 4 fő. A vasedénygyártásban 16 évnél fiatalabb 17 fő, 16 éven felüli 23 fő. Tégla és tűzállóanyagárugyártásban 16 éven aluli 26 fő, 16 éven felüli 91 fő. Az üveggyártásban 16 fő 16 éven aluli és 96 fő 16 éven felüli munkásnőt foglalkoztattak. A fonó és szövőiparban 36 fő 16 éven aluli és 187 fő 16 éven felüli munkásnőt alkalmaztak. A ruházati iparban 9 fő 16 éven aluli, 31 fő 16 éven felüli és 22 tanonc volt foglalkoztatva.

3 210