Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

XIII. KÖTET TÖRTÉNELEM A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1987 GESCHICHTE Adalékok a nők politikai-mozgalmi tevékenységéhez Nógrád megyében 1900-1944 Vonsik Ilona A nőknek a politikai életben, a munkásmozgalomban való részvételük összefügg munkába állásukkal, a mozgalom általános fejlettségével és szervezettségével. A századforduló után a nők foglalkoztatásának kiterjedése több okra vezethető vissza : a technika fejlődésére, a társadalmi munkamegosztás szélességi és mélységi tagozódására, a társadalmilag szervezett tevékenységek körének bővülésére, az úgynevezett ,,női szakmák" megjelenésére, a gazdasági kényszerre, a szakképzetlen s emiatt is olcsó munkaerő profitnövelő hatására. Nógrád megyében elsősorban a szénre épült salgótarjáni ipar, a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt., a Hirsch és Frank Vasöntöde és Gépgyár, a Salgótarjáni Palackgyár, a losonci és füleki zománcedénygyár, a téglagyárak kínáltak lehetőséget női munkaerő alkalmazására. Eleinte fiatal lányok vállaltak munkát az iparban addig, míg férjhez nem mentek. Ezzel a nők a korábbi értékmegőrző szerepből egy minőségileg más szerepbe, az értékteremtő szerepbe léptek át. A kapitalizmusban az értékteremtő szerep mellett a pénzszerzés is motiválta a nők munkába állását, hogy szükségleteiket fedezzék. A női munka a kapitalizmusban bérlenyomó, hiszen a nőket úgy tartották számon, hogy igénytelenek, tudatlanok, megfélemlíthetők s ezért jobban tűrik el a tőkések kizsákmányolását. A lényeg, hogy olcsóbban termelnek, mint a férfiak s ezzel növelik a tőkések hasznát. A nőknek az iparban való foglalkoztatása, a tőkés termelés munkamegosztásában elfoglalt helye, a kiszolgáltatottsága visszavezethető a családban elfoglalt helyére is. A ,,csak" értékmegőrző nő a háztartás vezetésével, a gyermekek nevelésével másodrendű szerepet töltött be a családban. Csak a férfi után evett, a fiút taníttatták, a lány készült a hagyományos női szerepre. Ezért volt több a női analfabéta, mint az írniolvasni tudó férfi, vagy legalábbis alacsonyabb a nők iskolai végzettsége mint a férfiaké. Nógrád megyében a nőmunkások elsősorban a bányászok, ipari munkások családjaiból, kisebb számban a szegényparasztság, a mezőgazdasági cselédség soraiból verbuválódtak. A városi kispolgárság, a jobbmódú, tehetősebb parasztság nem adott női fizikai munkaerőt az iparnak. A munkás és szegényparaszti sorból az iparban elhelyezkedő nő magával vitte a családi háttér jeleit, jelenségeit, motivációit, a gyakorta tettenérhető hátrány megnyilvánulásait, az életmódot, életvitelt, a műveltségbeli különbséget, a vallásosságot, az önzést, az összetartozás, a szolidaritás ismeretlen fogalmát, a politikai tájékozatlanságot, az engedelmességet, az alázatot. Ezért volt lassabb folyamat a munkásnők szervezkedése, politikai öntudatuk érlelődése. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a nők az iparban döntő többségükben segédmunkát 209