Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Régészet - Tárnoki Judit: A csitári későbronzkori bronzlelet
Ékszerek Leletegyüttesünk legtöredékesebb része. Egyetlen ép darab a korongos fejű tű. A gömbfejű, duzzadt, rovátkolt nyakú tűk zöme az aranyosi szintből került elő, ezeknek a feje is díszített. 70 Ezért az egyszerűbb csitári darabok (X. t. 2-3.) esetleg fiatalabbak. A korongos fejű, profilált nyakú tűk Kemenczei T. szerint először R BD-ben jelennek meg, a Duna-meden.ee nyugati felében. Innen HA időszakban jutnak el keletre. 71 A csitári tű (X. t. 1.) legjobb párhuzamai Sajógömörben., 72 Tálylyán 73 , Pétervásárán, 74 Szerencsen 75 kerültek elő, vagyis leginkább az ország keleti felében. A X. t. 18. sz. hasított fejű tű olyan általános, hogy közelebbi kormeghatározásra alkalmatlan. Hogy H Aj időszakban sem ismeretlen, bizonyítja a szendrői Ördöggáti Csengő-barlangban, lévő kyjaticei telepen talált példány. 76 A csitári fibula-töredékek a lelet talán legérdekesebb darabjai. (X. t. 9-10,12-, 14.) Kemenczei T. ezt a legkorábbi Kárpát-medencei lemezeshátú fibula-előfordulásnak tartja. A rimaszombati horizontban és előtte ismeretlen Északkelet-Magyarországon a fibula viselése. 77 T. Bader a hasonló fibulákat HA 1-HA 2-re datálja. 78 Mozsolics A. szerint is a kurdi szintben jelennek meg először a fibulák; a koraiak mint a csitári töredékek is - hosszúkás, hegyes-ovális, a későbbiek (HB) kerekdedebb lemezűek. 79 Ennek megfelelően a rokon darabok a kurdi szintben találhatók: Kurdon, Keszőhidegkúton, Lengyeltótiban, 80 Tállyán 81 és Taktabájon. 82 A csitári lemezkarperecek nehezen értékelhetőek, mert már a koszideri időszaktól készítettek hasonlókat. HA időszakra jelentőségük erősen csökkent, nagyobb teret kaptak a szintén nyugati eredetű változatos átmetszetű és díszítésű tömör karperecek. Legelterjedtebb a vízszintesen bordázott karperec (X. t. 19.), amely HA x-ben sem ritka, Ebergőcön, 83 Balsán., 84 Szőkén, Kemecsén 85 is megtaláljuk. Ritkább a pontsorral díszített karperec. (X. t. 13.) Balsán 86 és Marokon 87 van hasonló. A vékony, díszítetlen lemezkarperecnek (X. t. 21.) csak Bonyhád vidékén 88 találtuk párhuzamát. (A hasonló kurdi darabok erősebben domború felszínűek és masszívabbak.) A X. t. 11. sz. karperec gazdag díszítése és formája így, együttesen szokatlan. A kurdi szint készítményei nem üregesek, hanem vastag lemezből domborúra hajlítottak (pl. Mátraverebély, Rétközberencs, Tibolddaróc 89 ), a masszív, egyenes végű karperecek pedig díszítetlenek (pl. Nagyhalász 90 , ismeretlen borsodi lelőhely 91 ). A X. t. 17. sz. kerek átmetszetű karperec általános R BD-HA forma. A tölcséres csüngő (X. t. 16.) és a nyakperec (X. t. 6.) tipikusan északkeletmagyarországi készítmény. A csüngők eredete a pilinyi kultúrába nyúlik vissza. A torquesek gyártási központját Mozsolics A. - a leletek száma miatt - egyenesen a benczúrfalvi Majorhegyre helyezi. 92 Gyakoribb a bepödrött végű torques, a csitáriboz hasonló, hegyes végű Sajógömörben 93 és Bükkaranyoson 94 került elő. A csitári bronzedény-töredékek feltehetően kurdi típusú szitulából származnak. A bronz nyersanyagok jellemzőek a raktárleletekre, rúd alakú öntvényeket elsősorban a kurdi szintben készítettek. A csitári depót leleteit - részletes értékelés után - három csoportba sorolhatjuk. A legkorábbi típusok azok, melyeknek eredete a pilinyi kultúrába nyúlik vissza, illetve az olyan általánosan elterjedt készítmények, melyeket már R BD-től gyártanak. a) A pilinyi kultúra örökségének tarthatjuk a kétkarú csákányokat, a sarkított baltákat, a karvédő tekercseket, a tölcséres csüngőt és a torquest, ezeknek gyártási központja a későbronzkor elejétől egyértelműen a pilinyi területeken található. 20
