Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Régészet - Tárnoki Judit: A csitári későbronzkori bronzlelet

b) Általános R BD korú tárgyak a bordás és poncolt lemezkarperecek, a gazdagon díszített (tömör vagy üreges) karperecek, az ívelt oldalú landzsahegyek, a Peschiera-tőrök, a gombos végű és a három bordával díszített markolatnyújtványos sarlók, valamint a duzzadt nyakú, gömbfejű és a profilált nyakú, korongos fejű tűk. Ezek a tárgyak is pilinyi közvetítéssel terjedtek el Északkelet-Magyarországon. Eredetük a nyugati halomsíros kultúrkörben keresendő, melyekkel a pilinyi kultúra a szlovákiai kyjaticei ós lausitzi kultúrákon keresztül tartott kapcsolatot. c) Leletünk korjelző darabjai azok a tárgyak, amelyek először a HA időszak első felében készültek, illetve előfordulásuk nagyobb számban erre a korszakra keltezhető. Ezek a hegyes-ovális lemezes fibulák, a perem alatti bordához csatlakozóan háromszögű bordákkal díszített tokos balták és vésők, a középső szárnyállású szárnyas balták, a markolaton Y és W alakú bordával díszített markolatnyújtványos sarlók és a bronzszitulák. Már HA

X időszaktól előfordulnak a markolaton kétbordás sarlók, bár igazán jellemzővé csak HA

2-HBj időszaktól válnak. Ezek alapján leletünket HA

t időszak végére keltezhetjük, és a kurdi fémhorizont jellegzetes együttesei közé sorolhatjuk. Érdekes tanulsággal szolgál egy rövid áttekintés, melyet a csitári lelet párhuzamainak lelőhelyeiről végeztünk. Csupán azokat a lelőhelyeket vettük figyelembe, ahonnan leletünk több tárgytípusának is van analógiája (az egyes darabok szóródása zavaróan nagy lenne) ; valamint kihagytuk a nagy területen, általánosan elterjedt típusokat (lándzsahegyek, sarlók, bordás karperecek) ós az egyértelműen pilinyi eredetű fémeket, mert ez utóbbiak központja nem kétséges. Ezek után az alábbi egybeeséseket, együttes előfordulásokat rögzítettük. (A leletek irodalmi hivatkozása a tárgyak elemzésénél megtalálható.) A rimaszombati szint lelőhelyei közül Bükkaranyoson (Borsod-A-Z. megye) a csitári lelet tokos baltájának és vésőjének, szárnyas baltájának, torquesének párhuzama fordul elő Felsőzsolcán (Borsod m.) karperecnek és a tőrök két darabjának is van párhuzama Jászberényben (Szolnok m.) tőrnek ós tűnek Pétervásárán (Heves m.) tokos balta, tőr és tű Sajógömörben (Gemer, Szlovákia) tű, torques és tőr A kurdi szint lelőhelyei közül Botsán (Szabolcs-Szatmár m.) tokos véső, karperecek 3 típusa Bodrogkeresztúron (Borsod m.) szárnyas és tokos balta Kemecsén (Szabolcs m.) tokos balta, karperec Keszőhidegkúton (Tolna m.) kés, tőr, szárnyas balta, fibula Marokon (Baranya m.) kés, szárnyas balta, karperec Nagykállón (Szabolcs m.) sarkított, szárnyas és tokos balta Napkoron (Szabolcs m.) tokos balta, véső, kés Peterden (Baranya m.) tokos balta, tőr Kitűnik, hogy a csitári lelet összetételében, párhuzamaiban a felső-tiszavidéki fémműves-körhöz tartozik (még a pilinyi fémek mellőzése után is), hiszen míg erről a területről tíz lelőhelyről ismerjük több tárgy analógiáját is, a Dunántúlról csak háromról. Különösen áll ez olyan kisebb, a divatra, helyi hagyományokra érzékenyebben reagáló fémek esetében, mint a tűk, karperecek. Természetesen ezek a párhuzamok nem pusztán a tárgyak hasonlóságát jelentik, mögöttük széles körű kereskedelmet, a szellemi értékek áramlását kell látnunk. Bár földrajzilag a nógrádi vidék hasonló távolságra van a Eelső-Tiszavidéktől és a Dunán21