Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Régészet - Tárnoki Judit: A csitári későbronzkori bronzlelet
dorf-típussal és a középső szárnyállású baltákkal. Általános közép-kelet-európai formának tartja, Malhostovice típusnak nevezte el. 55 V. Bianco Peroni munkájában az egyeneshátú kések Scoglio del Tonno néven szerepelnek, ugyancsak a Baierdorfkésekkel tartja egykorúnak, a dél-itáliai lelőhelyeken túl a Dunavidéken és az Égeikumban is előfordulnak. 56 A sarlóból к alakított kés - bár másodlagos formája miatt messzemenő következtetésekre nem alkalmas - lefelé ívelő pengehátával és a „markolatlemez" tövénél kiképzett bevágással valószínűleg a Matrei típusú késeket másolja. 57 A leletben legnagyobb mennyiségben előforduló sarlókról csak keveset lehet mondani. Pontos datálásuk nem megoldott, egy-egy forma, díszítés igen hosszú életű. Gombos végű sarlókat ismerünk már az ópályi időszaktól kezdve, méretük, formájuk alig változik a későbbiek folyamán. Mozsolics A. megfigyelése szerint a gomb melletti rövid bordadíszek (1. leírásban 20—21. szám alatt) leginkább a kurdi típusú leletekre jellemzőek. A hát alatti bordák számának kronológiai értéke nem tisztázott. 58 Hasonló a helyzet a nyélnyújtványos sarlókkal is. Leletünkből hiányoznak a viszonylag jól datálható Terramare és horgas végű sarlók. (Megjegyzendő, ilyen típusok egész Nógrád megyében nem kerültek még elő.) A nyelükön három, sima vagy rovátkolt bordával díszített sarlók párhuzamai a Kárpát-medence egész területén megtalálhatók, Dunántúltól Erdélyig. A négy bordás markolatú sarló sem ritka (III. t. 5.) (Pécs, Bakóca, Pamuk, Kemecse 59 .) A sima vagy rovátkolt, fordított Y alakú bordával díszített sarlóknak (1. leírás 11-14. sz.) is számtalan párhuzamát ismerjük H Aj korú leletekből, a Dunántúlról és KeletMagyarországról egyaránt. Csak kiragadott példák; a 11. sz. típus párhuzamai Marok, Bonyhád, Füzesabony, Nyírbogdány 60 ; 12. típusnak Öreglak 61 ; 13. sz. típusnak Pécs II, Gyöngyössolymos, Kék; 62 a 14. típusnak (igen gyakori forma) Kurd, Keszőhidegkút, PölÖske, Püspökhatvan, Szentes. 63 Azok a sarlók, melyeknek középső bordája fordított W alakban végződik, viszonylag ritkábbak, és jelenleg úgy tűnik,ez a díszítés főként a dunántúli leletekre jellemző. A15. sz. változat párhuzamai : Peterd, Palotabozsok, Öreglak, Bakóca 64 ; a 16. sz. típus Bakóca, Kisapáti, Kemecse, Ebergőc 65 ; míg a 17. sz. típusnak Peterd, Nagyvejke 66 . Ezzel szemben a 9. sz. típus pontos párhuzamait (markolatvégen kettős kivágás) Kelet-Magyarországon találhatjuk: Gyöngyössolymos I. és Kemecse. 67 Különös figyelmet érdemel az 1. és 2. sz. változat. Kemenczei T. és Mozsolics A. szerint is 68 a két, sima bordával díszített markolatú sarlók - bár már a kurdi szintben is megtalálhatók - főként a HA 2 leletekre jellemzők. A csitári példányok (II. t. 12. és III. t. 4.) ugyan töredékesek, de még így is megállapítható, hogy pengéjük széles, ami szintén HA 2 sajátosság. Leletünkhöz hasonló sarlókat M. Petrescu-Dîmbovita a Suseni (Marosfelfalu) horizontba sorolja, és a Jungbronzezeit 2. időszakra keltezi, ami megfelel a magyarországi kurdi szintnek. 69 Általában elmondhatjuk, hogy a nagy darabszámú, komoly mennyiségű bronzot tartalmazó leletek túlnyomó része a kurdi horizont időszakában került a földbe. De még ezek között a nagy leletek között is kiemelkedik a sarlók száma. Ez olyan elgondolkoztató tény, melynek arra kell ösztönöznie a kutatást, hogy a későbronzkorikoravaskori telepek szisztematikus feltárásával párhuzamosan szükség lenne ezen időszak gazdasági (a földművelés aránya a gazdasági életben) és társadalmi (társadalmi tagozódás, fejlett munkamegosztás) viszonyainak újbóli, modern értékelésére. 19
