Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

A hatalom kinevezettje visszaélt a rábízott hatalommal, úgymond magának szedi be a pénzt. Ezért és nem az adó beszedéséért utasítanak, ill. bíznak meg egy újabb vajdát, a megye új megbízottját, hogy a beszedett adót a megyének szolgáltassa be. Büntetésről, megtorlásról az után nincs szó, amikor az engedelmet megtagadó „akivel kinek kinek tartozik" lerója. És hogy az új vajda jól viselte tisztségét, más sem bizonyítja jobban, hogy 1720-ban már fia lesz a vajda, Berki Ferenc. Mint a megye fő vajdája, kinevezését az adminisztráció vezetőjétől, az alispántól kapja, de ő még abban az évben (1720-ban) tisztségét a főispánnal is megerősítteti. Az alispáni kinevezés egyik mondata így szól: „Parancsolom minden Czigányok rendén lévő, s akár melly hivatalban helyeztetettnek . . .", hogy az örök vajdának kinevezett „közönségesen Ferencnek" mondott vajdát „megbecsüljék, szokott adójukat igazán megadják, (ós) engedelymeskedjenek". Amennyiben lenne ellenszegülő „engedetlen káromkodó, lézengő lopó", azokat megbüntetheti. Sőt az alispán felszólítja a „paraszt renden lévő kapitányok(at) Hadnagyok(at) nem különben a Városy Falusy Bírók(at), hogy a felül említett vajdának, úgy alatt valónak, Szánt szándékkal kárt tenni, avagy tétetni ne engedgyenek, hanem inkább szükséges, illendő segítséggel, assistentiával hozzájuk legyen." Ferenc vajda eme kinevező okmányát megerősítteti Forgách János főispánnal. A főispáni megerősítő levél adja tudtára ,,. . . az Czigányok rendén lévő minden Fő ós Alsó Részben helyeztetteknek", hogy ő, a főispán Berki Ferencet („Fő Ispányi authoritásból nagyobb biztonságra nézve, ezen Nemes Nógrád Vármegyében lévő Czigányok vajdájává . . ." kinevezi, sőt,,. . . Fiú ágon leendő, vagyis már lévő maradékát, ennek utána örökös vajdájoknak ismerjék el..." a cigányok körében - parancsolja a főispán. Forgáez Ferenc felhatalmazza a kinevezett vajdát, „. . . hogy az engedetleneket, karomkodokat, settenkedő lopókat és szegény embert károsító gonoszokat, érdemük szerint megbüntesse, a büntetésnek a díját pedig a Magyar Vajdájok kezéhez szolgáltassa." Továbbá hatalmat ad Ferenc vajdának arra is, ,,. . . hogy ha három, négy esztendővel vajdaságához tartozandó valamely Czigányok más Vármegyékbe elszöktenek, vagy ez után is el Szökőket, azok ha valahol ezen Nagy Nemes Vármegyében keze alá akadnak bátran megfoghassa, s meg is fogattathassa, s maga alá hódíttathassa". A megerősítés Gács várában 1720. június 8-án törtónt.

100 Hasonló szöveggel, de csak részben fentmaradt vajdai kinevezés 1730-ban is készült Berki Ferenc vajda részére, melyet Gyürky István „. . . a Tekintetes Nemes Vármegye Hites rendszerint való nótáriusa" állított ki.

101 A család megszerezte magának a megye örökös fővajdaságát. Az eddigiekből kitűnik, hogy egyáltalán nem cigány találmány a vajdaság intézménye - a vajda mint elnevezés szláv szó -, sőt a kinevező levelek hangneméből kiderül, nem is népszerű a cigányság körében. A vajda parancsa a szolgabíró, a főispán parancsa, büntetése pedig a megye kezének meghosszabbítása. A társaira vágatott bot, vagy korbács mögött nem a közösség igazságórzete, hanem a hatalom tekintélye van, aki mindaddig nem avatkozik a vajdák intézkedéseibe, míg azok nem veszélyeztetik a hatalom parancsainak végrehajtását azáltal, hogy a föléjük rendelt végrehajtóval szembeszállnak. Ez következett be 1741. november 18-án, amikor a megyéhez „oda utazó Mihály vajdát" követte a „cigányok serege" is, akik „ . . . ezen vajda Mihály ellen, sokat (ós végtelen panaszkodtak)". A panaszosok szóvivője többek között „. . . a füleki sereg vajdája volt". Részlet a panaszból: „Senkinek semmi becsületet nem adott. . ., most minden Szegényen Csúfot szokott űzni, azokat semminek sem tartani... s minden képpen szidalmazni. . ." szokta, már mint az alárendelt cigányokat. Magát a tanútevő vajdát is „. . . az elmúlt télen . • . ötejével edgyütt hajon fogva hurcolta, rángat186