Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében
ta . . .", és még így sorolhatnánk tovább az enyhén szólva szangvinikus vérmérsékletű Mihály vajda tetteit. Valószínű, ezt még elnézte volna a vármegye a vajdának, de egyesek tudni vélték, hogy a saját szakállára „adót vastagon szedett". Bár ez egyértelműen nem bizonyosodott rá. Miután nagy volt a felháborodás, a vizsgálattevő hivatalnoknak illett feltenni a kérdést, hogy ha ilyen embernek ismerték, miért választották meg ? A kérdésre így felelnek a cigányok: „Midőn választották Miskánkot vajdának, az volt mondva Fent Szóval. . . hogy a Nemes Vármegye szája azt mondja, hogy Miskát ha csak egy esztendőre is próbaképpen vajdának teszik." A cigányok meg is választották, de kikötötték, hogy egy Mátyás nevű öreg cigány „tanácsadója legyen neki". De ő még „nem hogy Mátyás tanácsával ólt volna, sőt azt is semminek tartván csupáncsak maga tanácsa szerint bánt minden szegény, becsületes Czigánnyal", sőt úgy véli a füleki vajda, hogy „nem mindenkinek tetszett a választás", mert „Igenis pedig voltak ellentállók, úgy mint öregebb Berki Mihály és a többiek is, kiket most hirtelen meg nem nevezhetek". 102 A megjelent „seregek" és azok vezetői hajthatatlanok voltak az elhatározásukban, ós ezt a hajthatatlanságot levélben is megfogalmazzák: „Alázatosan instálunk a Tekintetes Nemes Vármegyével. . . hogy mely Vajdánk volt. . . Mihály(t) többé nem kívánjuk vajdának lenni", majd így folytatják: „. . . Kegyelmetek engedelméből választjuk, vagyis választani kívánjuk Szász Mátyást öreg ós Го Vajdának", s a nyomaték kedvóért újra kijelentik: „Mihályt pedig teljességgel nem kívánjuk." 103 Ennek a nem kis tanúságot nyújtó eseménynek kimenetele nem ismeretes. Amit a perpatvaron kívül megtudhattunk többek között, hogy a cigányság belső közigazgatása - „seregei" - ugyanúgy szerveződtek, mint a megye közigazgatása. A megyének volt fő- és alispánja, a cigányoknak fő- és alvajdája. A megyének volt négy járása, a cigányságnak volt négy serege. Valószínű, hogy a seregek vajdái a járások területén lévő cigányok közvetlen felügyeletével voltak megbízva, és a felsőbb szervekkel fővajdájukon keresztül érintkeztek. Ugyanazokat a rendészeti, adószedői feladatokat látták el, mint a dikátorok a falvakban. A legkisebb egység a cigányságnál az un. „sátoralja" volt, mely után a 18. század közepe tájékán 16 polturát szednek. A cigányság a viszonylagos önállóság fejében el kellett hogy viselje névleges választásokon föléjük emelt elöljáróik visszaéléseit, és csak ritkán juthatott el szavuk a megyéig. A vajdaságot, mint intézményt először II. József idején szüntetik meg (erről a tanulmányunk első részében szóltunk), és másodszor 1945 után. 10 * A köztudatban túlélte önmagát. 187
