Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

bői, Losoncon mindössze ketten, de a szomszédságában lévő Losonctugáron, ami ugyancsak mezőváros, már 10-en keresik muzsikálással

86 kenyerüket, köztük az országos hírnévre szert tett Bunkó Ferenc, „a megye hangásza". 1838-ban Bunkó Ferenc 54 éves. 25 éve költözött Tugárra Fülekről, felesége Andor Julianna Aloiz. Három felnőtt fia van: a 25 éves Ferenc, a 20 éves Lajos, és a 18 éves Miksa. Mindhárman zenészek. 1853-ban már Egerben hegedűs és zenekarfőnök.

87 Végezetül közöljük a foglalkozások számszerű adatait járási és megyei összesítésben. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a cigányok katonáskodásáról. 1762. febr. 5-én országos szintű rendelet jelent meg miszerint „a katonai hatóságok is figyelembe tartoznak venni, hogy ezen említett nép, máskülönben alkalmas fiait vegyék be katonának".

88 Ez az intézkedés megkönnyíteni látszik a vármegye újoncállítását, mondván, a cigányság fiataljait besorozzák katonának. Ezt a „buzgóságot" kivédendő, a katonai hatóságok minden nyolc nem cigány után vettek be a hadseregbe egy cigányt. Ezt a megszorítást nem mindenkor tartották be, de főleg nem a napóleoni háborúk idején. 1809-ben pl. Balassagyarmat mezővárosának 12 katonát kellett kiállítani. A 19 „megfogottakbol" besorozott 12 közül 4 új magyar, vagyis cigány, a 4 cigány közül mindössze egy „állt be önként huszárnak", de ő is „a város részére írattatott be".

89 A szolgálat bizonytalan ideig tartott, s nem volt mindenkinek olyan szerencséje, mint az 1809-ben megfogott Dilina Andrásnak, aki a 32. számú herceg Esterházy gyalogezredben szolgált, s már a következő év „Szent Mihály hava 30. napján . . . obschidt mellett hazabocsájtatott" valószínű hosszabb szabadságra, és a helységnek pásztora lett. Az „obschidt" elégett, s ezt igazolja a város.

90 Ugyanezen évben „Balogh Márton új magyar a végett esedezvén", hogy a már említett gyalogezredből 1 hónapra szabadságra engedjék haza, „mert édesanyja halálos betegségben sínylődvén katona fiát még egyszer látni kívánja".

91 Bármennyire is szigorú volt a hadsereg légköre, ha csak tehették, megszöktek. A botozás, a kötött élet nemigen kedvezett a cigányoknak, s többen a dezertálást választották. Két ilyen esetet őrzött meg Balassagyarmat mezőváros jegyzőkönyve. Kolompár György és Jónás János - mindketten szökött katonák - a gyarmati vásárban lopásba keverednek. Kihallgatásuk alkalmával az alábbiakat mondják. Kolompár Nyitra megyéből szökött el a katonaságtól, a „Davidovich regimentből" közel 1 esztendeje. Arra a kérdésre „Kitől kaptad az obschidot ? így válaszol : „Egy leányka találta", de mikor az utolsó passzus honnanlétéről érdeklődnek, akkor már nem a szerencsés találásra hivatkozik - elmondja, hogy az útilevelet „Pesten egy Deákkal tsináltatta, . . . ahol a pecsétet is reá ütötte". Mielőtt katonának vitték, nagykürtösi lakos volt. Jónás Jánost Pesten a vásárban fogták meg katonának, de ő két-három nap után megszökött a laktanyából.

92 Hogy mennyire bizonytalan volt a szolgálati idő, egy példa: Oravecz András 28 éves szolgálat után „haza szabadíttatni a katonaságtól örökre akar",

93 úgy mint Rátz Márton katona, ki ugyancsak a hadseregből való elbocsájtását kéri.

94 De sorolhatnánk azoknak az eseteit is, kik az összeírásban szerepelnek 10-20 éves katonai szolgálattal a hátuk mögött, annak szigorát csak fenyítéssel viselve el. Ha nős volt a befogott, az otthonmaradottakról nemigen gondoskodtak. A paraszti társadalom nagy családja még biztosíthatta a megélhetési minimumot, a cigányság azonban máról-holnapra élvén nem volt tartalékja, koldult, vagy a máséhoz nyúlt, vagy ha meg volt az adottsága „rossz életet viselvén" mint Virág Rózsi, „kinek férje katona lévén, ő egyedül buja élete által keresi élelmét".

95 A katonáskodás a reformkorban válik meghatározott időtartamú szolgálattá. 184