Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Régészet - Tárnoki Judit: A csitári későbronzkori bronzlelet
korukat R BD-re és HA t-re határozta meg. 12 J. Vladár is hasonló következtetésre jutott a szlovákiai Peschiera-típusú tőrök vizsgálata során. 13 Az ívelt oldalú, a tokrész mellett az oldalakkal párhuzamosan futó síkokkal megerősített lándzsahegyek (VII. t. 8-9.) hasonlóan hosszú életűek. Párhuzamaikat a Kemenczei T. által szintén korai kyjaticei depot-nak meghatározott füzesabonyi leletben 14 , és a bronzokat tartalmazó edények miatt megbízhatóan a gávai kultúrához köthető Nagykálló-telekoldali 15 , valamint Napkor-piripucpusztai leletben 10 is megtalálhatjuk. De ezek pusztán kiragadott példák, a R BD-HA korú leletek között számtalan hasonló lándzsahegy fordul elő, az ország minden területén. A karvédő tekercsek „fénykora" a rimaszombati szint, a későbbi horizontok depot-iba ép példányok már nem is kerültek. Kemenczei T. a kézfejvédő spirálisokkal együtt jellegzetes pilinyi terméknek tartja. 17 Ennek megfelelően a közepén végigfutó bordával díszített csitári töredékeknek (X. t. 15, 20.) legtöbb ép párhuzama is ebből az időszakból, ill. Északkelet-Magyarországról származik: Kemecséről 18 , Zalkodról, 19 Kisgyőrből. 20 Ez csak azt mutatja, hogy a csitári leletnek R BD vége-HA eleje után kellett a földbe kerülnie, mikorra a jelzett időszakban készített karvédő tekercs már elhasználódott, eltörött. A kétkarú csákányok is a pilinyi fémmíívesség jellegzetes termékei. M. Novotna négy típust állított fel, A és AB típusba a díszített darabokat, В típusba a kisebb méretű, díszítetlen példányokat sorolta. Az A típust R BB-R BD-re datálta, míg a bennünket érdeklő В típust HA időszakra. 21 A csitári kétkarú csákányok (VII. t. 10, 13.) gyenge kidolgozásuk, kis méretük miatt késői készítmények. Még a rimaszombati horizont egyszerű, bütyökdíszes kétkarú csákányai is jobb kivitelűek. (Bükkaranyos, 22 Harsány, Muhi 23 .) Ez a csitári csákányok késői voltát igazolja. A kurdi szintből a Dunántúlról is ismerjük párhuzamát, Felsőszentlászlóról (Oberloisdorf). 24 Szerszámok A csitári raktárlelet legnagyobb százalékban szerszámokat tartalmaz, ezek közül is a legtöbb sarló. Ez az arány jellemző a többi kurdi szintű leletre is. A nagy számban megjelenő, erdő irtásra, földfeltörésre alkalmas balta-csákány és aratóeszköz mögött intenzív földművelést kell feltételeznünk. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy a későbronzkori—koravaskori népcsoportokra nem jellemző a teli-életmód. Éppen a favágó-eszközök, és a kisebb, egy-egy idényre szóló telepek valószínűsítenek egy, a középső bronzkori földműveléstől eltérő, irtásos-területváltós mezőgazdasági szisztémát. Az archaikus égetéses irtás eszközszükségletébe jól illeszthetők a későbronzkor-koravaskori eszközök: a masszívabb szárnyas-sarkított baltákat az erdőégetés előtti leháncsolásra (néprajzi irodalmunkban gyűrűzésnek, aszalásnak, kerítésnek nevezik ezt a munkafolyamatot, amely a fa kiszárítását célozza) ; a hosszabb nyélbe is erősíthető tokos baltákat pedig a bokrok gyökének átvágására használhatták. (Valamint természetesen mindezeket ágazásra is.) Az égetéses irtás után, amíg tart a humuszosodás, a föld még évekig nem művelhető, addig legeltetésre használhatják, vagy egyszerűen továbbköltöztek, újabb terület előkészítésére. 25 A sarkított balták a csitári lelet legépebb darabjai: egynek kissé csorbult a foka, de mind kevéssé használt, élük alig kopott. (VIII. t. 6-8 ; IX. t. 1-2.) Azonos típusba tartoznak, kivágása mindnek szögletes. Miután hosszuk, vastagságuk közel azonos, nem valószínű, hogy az élrész facettálásának funkcionális oka lett volna, inkább esztétikai értéküket emelte. Mozsolics A. időrendi különbséget lát a kivágás formai kialakításában. 26 A hegyes kivágásút korábbinak, míg a szögleteset későbbinek 17
