Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

A felsorolt foglalkozási ágakban számszerint a következő arányokban képviselik magukat: a kovácsok száma 38 fő (23,7%), a lakatosoké 9 fő (5,6%), a vályogvetőké 2 fő (1,6%), a kosárfonókat egy fő képviseli. A mezőgazdasági szakmákat foglalkozásonként nézve : földműveléssel foglalkozik egy fő Berkenyén, csősz két fő, mezőgazdasági napszámos egy fő, lovász egy fő, marhapásztor 2 fő. Legnagyobb létszámmal a zenészek képviseltetik magukat : 86 fő (53,4%). Kupec egy fő van. Amit kihagytunk a felsorolásból a koldulással foglalkozók, és azok, akiknek neve mellett semilyen foglalkozás nincs megjelölve. 13-an vannak, a felnőtt férfi lakosság 7,5%-át teszik ki.

69 Ha összehasonlítjuk a különböző foglalkozások ágazatok szerinti megoszlását, akkor mint ahogy ma mondanánk, első helyen a szórakoztató ipar áll. Másodjára a céhen kívüli iparűzést említhetjük, és csak harmadjára a mezőgazdasággal való foglalkozást. A részben mezőgazdasággal foglalkozó falvak kevésbé, vagy egyáltalán nem voltak ellátva iparosokkal, mint azt Schneider Miklós egyik tanulmányában megírta.

70 Bár az ő adatai csak a Trianon utáni Nógrád megyére vonatkoznak, de tükrözik azokat az állapotokat, amelyek Nógrád megyét jellemezték a 19. sz. első felében. E szerint a vizsgált 155 lakott helyből 44-ben egyáltalán nem élt iparos. Valószínű, ezek hiányát pótolják az „univerzális fémművesek" - kovácsok, lakatosok -, akik az összeírásokban szerepelnek. Eddig csak a férfiakról szóltunk. Ellentétben a közhiedelemmel, a cigánynők is dolgoztak. Az összeírás tanúsága szerint madzagkötéssel, meszelőkészítéssel, vagy mindkettővel egyszerre foglalkoztak. Ezen járásban meszelőkészítéssel foglalkozott 5 tizennyolc éven felüli nő, madzagkötéssel és meszelőkészítéssel 43 nő. Összességében megállapíthatjuk, hogy a 127 nő 33,8%-ának volt foglalkozása. Az utánpótlás mindkét nem esetében folyamatosnak látszik. A lányok közül többen 8-12 éves koruktól tanulják anyjuk foglalkozását, ugyanígy a fiúk is, főleg a kovács és a zenész szakmákban. A helybenlakás, a letelepedés adatai nagyon jók. A vándorlás általában lelassult. A férfiak több mint 50%-a 20 éve, vagy annál hosszabb ideje lakik egyhelyben. Általában a nők - érthető okokból nem helybeliek mint feleségek kerülnek a településekre. A kovácsok, muzsikusok nagyrészt egyhelyben lakók, kevés köztük a vándor. Akik 10 évnél kevesebb ideje vannak egy helyben, azoknak a száma 28 (18%). Kifejezett vándort, csavargót e járásban nem találtak. A megélhetési viszonyok javulásával helyben lakókká váltak. Balassagyarmat muzsikusai közül a férfiak átlagban 25 éve helyben lakók, de a helyben születettek száma is 15 fő a 20 zenész közül. Egy-két helyen nyomon lehet követni a beszármazást is. Például Érsekvadkert mezővárosában lakók egy része Tereskéről, Dejtárról, Patakról, Magyarnándorból, Nógrádból és Nagyorosziból költöztek a településre. Az ideköltözöttek többsége kovács, illetve kovács-muzsikus, a nők foglalkozása madzagkészítő, kefekötő. De olyan kis településnek is megvan az állandó cigány lakossága, mint pl. Alsósáp. Az itt lakó három család felnőtt férfitagjai mind helybeli születésűek. Kettőnek a felesége származott ide. A fentiekhez hasonlóan meglepő adatokat tartalmaznak a magatartásukra vonatkozó rovatok is. A 173 felnőtt férfiből mindössze 7 volt fenyítve (4%). A nőknél mindössze 2 (1,5%). A büntetések mértéke nem komoly. Általában ,,a bíró házánál" történik a büntetés végrehajtása, mint pl. Berkenyén, ahol a helybeli pásztort büntetik meg. Hogy miért, annak okát nem közlik. Ugyanúgy nem közlik, mint a négy kovács és egy muzsikus esetében sem. A többi járásban általában verekedésért, káromkodásért kell a bíró házánál a „botot elszenvedni". Valószínű, itt sem lehetett más az ok, mert a lopás vétkét minden esetben kiírták, bármilyen kicsi is volt az.

71 A losonci járás: 177