Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

A segítséget a helytartótanácstól várva a következő javaslatot teszik a vándor cigányok megrendszabályozására, amihez kérik más megyék hathatós segítségét is. Az országos szervek „valamely országos, és összpontosult közmunkát rendelni, és kijelölni méltóztassék, a' hová a hasonló Cigány Csapatokat az eddiginél már biztosabb következéssel utasíttathassanak a' Törvényhatóságok által, és ott felvigyázat alatt foglalatoskodtatván, s így nemcsak élelmüket, önmagukat a' közösség minden további terhe nélkül munkával megszerezhessék, hanem dologhoz szoktattatván, de ott egyszersmind gyermekeikre is, és ezeknek oktatása, és nevelésére kívánatos figyelem fordíttatván, majd Nálok is a sátorozó vándorlás vad ingerét csak hamar a telel epedés és lakás szelídebb, nemesebb vágya nyomja el; az által pedig a polgáriasodás útján és segedelmével az eddig henye nyomorgott és veszedelmes kóborlókból munkás, tehetős, hasznos föld és kézművesek válhassanak."

62 Eddig az idézet. Es álljon itt mellette a helytartótanács ugyancsak a megyékhez küldött válasza : „Oly közös hely - hangzik a válasz - hol az állandó lakás nélkül szűkölködő, vagy Csapatonként kóborló czigányok hasznos foglalatosságokra fordíthatnának, vagy élelmüket a közösség terhe nélkül kereshetnék, mostanság az országban ki nem jelértethetvén". Továbbiakban felszólítja a helytartótanács a megyéket - ,,hogy a czigányok is, úgymint más ország lakosai valami állandó s becsületes kereset mód követésére és tartós lakhelyek választására foganatosán szorítassanak. Egyéb iránt pedig Tisztelt Uraságtok arra ügyeljenek, hogy kiknek szabadságukban van úti Leveleket kiadni, a Czigányok részére kiadandó úti Levelek iránt fennálló óvások szorosan tartassanak meg."

63 A fentiekből láthatjuk, hogy a szórványosan fellelhető és a reformkorban hozott intézkedések, cigányokkal kapcsolatos elképzelések közel sem olyan horderejűek, mint a 18. század második felének rendelkezései. Mire a korábban bejött cigányság már megtelepedettnek látszott, e népcsoporttal kapcsolatosan újabb problémát, a román fejedelemségből idejövő oláh cigányság okozzák. A magyar cigányság élete, viselkedése kevésbé kívánkozott jegyzőkönyvek lapjaira, hacsak nem központilag kellett őket összeírni.

64 A 19. század első felében keletkezett összeírások négy összetett kérdésre adnak választ : 1. A cigány férfinak és feleségének neve, életkora, gyermekeinek neve, életkora. 2. Hány esztendeje élnek a faluban ? 3. Mivel foglalkoznak ? 4. Milyen a magatartásuk, voltak-e büntetve ? Nézzük meg járásonként az összeírásokat. Kékkői járás:

65 Kezdjük a számszerű adatokkal. A járásnak 46 településén élt cigány lakosság, a települések 67,6%-án.

66 A 46 településen, élő 121 család 517 főt számlál.

6

' Ebből 300 fő a 18 éven felüli, mindkét nembeli cigány lakosság. A férfiak száma 173, a nőké 127. Arányuk 58 : 42%. A gyermekek száma 217. A fentiekben olvashattunk ,,a semmittevő", ,,a kóborló", ,,a lopó", ,,az orzó", és még jó néhány elítélő jelzővel ellátott oláh cigányokról. Ennek ellenpólusaként ezzel egyidőben a kékkői járásban a letelepedett cigánylakosság férfi tagjai mintegy kilenc foglalkozási ágban tevékenykednek. Ipari jellegű foglalkozások: kovács, lakatos, kolompár (üstfoltozó), de ide sorolhatjuk a vályog vetőket, de a kosárfonókat is. A mezőgazdasági jellegű foglalkozások között van földműves, csősz, kapás, napszámos, lovász, marhapásztor. De ott találjuk őket a kereskedelemben is, mint lókupecek, ós természetesen a szórakoztató iparban is, mint muzsikusok. Ennek egyik furcsa vállfája a kovács-muzsikus.

68 176