Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

Helységükből igazítsák ki, ... a csavargó népnek a Helységekben menedék helyet ne adjanak." A rendelet különbséget tesz a letelepedett és az újonnan jövő oláh cigányok között.

58 A nógrádi cigányság a reformkorban Mocsáry 1826-ban megjelent munkájában ,,Azon híjjánosságok és fogyatkozások mellyeknek orvoslása szükséges" utószószerű fejezetében a 23. pontban így ír a cigányokról: „A Tzigányok most is abban az állapotban vannak a' melyben ez előtt több századokkal voltak. Musika, kovátsolás, vagy lovakkal való csere a férfiak foglalatossága ; Az asszonyok pedig fazékkal járván házról, házra, férjeik és gyermekeik számára nyerekednek, ós így ezek is készből akarnak élni. Igaz, hogy Mária Terézia kegyes királynénk idejében széljel osztották azoknak gyermekeik, de nem folytatván ez tovább hasztalan adatott nekik az új Magyar nevezet, vissza estek a' maradékban régi állapotukba. Miért nem szoríthatnának ezek, mint a' közösség terhére élők, paraszti munkákra ?"

59 Az elmarasztaló sorokból valószínű több jut a már többször említett vándor oláh cigányoknak, mint annak az egy-kétezer letelepedettnek, akik a falvak szélén kezdik kiépíteni a 19. század elején cigánytelepeiket. Mocsáry keserűen kérdi azt - ami egyben az előző század akaratának kudarca is volt -, ,,Miért nem szoríthatnának ezek . . . paraszti munkára ?" A beilleszkedést csak a földművelés eltanulása jelentette a kortárs számára. A megyei is foglalkozik a cigánykérdéssel. Ennek egyik érdekes dokumentuma az 1826. évi országgyűlés követutasítása. Az országgyűlési követeket az alábbi utasításokkal látják el:„A cigányoknak a Polgári Társaság hasznosabb tagjaivá leendő formálására nézve . . . ezen célt leginkább úgy lehetne elérni, hogy ezen emberek még gyermekkorukban valamely állandó Polgári Elet részére hasznos foglalatosságra formáltatnának. Ezen okon fogva a Követ Urak oda utasíttatnak, hogy midőn a nevelésről és a kisebb falusi oskolákról és tanítás módjáról lószen a tanácskozás, a Haza Rendejit, az Emberek miként lehető civilizatiója és már gyermekkorban erre leendő alkalmaztatásukra nézve figyelmesebbé tegyék." Magában az elképzelés nagyon szép gondolat, de ehhez iskolák is kellettek volna. A korabeli falvak iskolaallapotjarol így ír a szemtanú: „Igen sokat ólakhoz, kunyhókhoz hasonlíthatom. Roskadozó, rongyos szurtos külsejű . . . nyomorult iskolaházak."

60 Miután a cigánygyermekek felemelkedését célzó iskolai oktatásról szóltak, így folytatják a követi utasítást: ,,. . . a természetes szabadsággal sem a muzsikálásnak, sem a lóval való kereskedésnek egészében leendő eltiltása nem egyeztethetvén meg . . ." (nem értenek vele egyet). S mi ez, ha nem a felvilágosodás eszméinek átültetése egy követi utasításba ? A továbbiakban azonban „ • • • a Polgári Hatalom által kemény fenyítéssel. . ." fenyegetik meg az úgynevezett ,, . . . tsapatokban vándorolni szokott oláh cigányok(at), akik pedig tsak tsalással és tolvajsággal szerzik meg élelmeket, ezen kóborlástól tellyességgel tiltassanak el."

61 Hasonló, de sokkal erélyesebb, hathatósabb intézkedéseket követel „Tolna vármegye Közönsége" a helytartótanácstól. A követelést a megye átirat formában megküldi többek között Nógrád vármegye törvényhatóságának is. Az átirat első részében a kóborló (valószínű oláh cigányokról van szó) cigányok ártalmas tetteiről „csalás", „orzás", „rablás", bűntettekről szólva, a vármegye sürgeti: „ . . . hogy e bajokon minél elébb és minél hathatósabban segítessék." 175