Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

állítják a többi elé Pelargus Györgyöt, ki a füleki járásban feladatát minden hiány nélkül elvégezte."

44 Amint eddig láttuk, egyéni kezdeményezések, helytartótanácsi, királyi leiratok, bármilyen jóindulattal kezelték is a cigányság letelepedési kérdését, nem minden esetben érték el céljukat. Bebizonyosodott, hogy ellenükre - pl. a gyermekek neveltetése más szülőknél - a legnagyobb jóindulattal sem lehet tartós eredményt elérni. Nem állíthatjuk bizonyossággal, hogy a nógrádi cigányság a 18. sz. második felében teljesen helyhezkötött lett volna, hisz voltak olyan foglalkozások például a szegkovács mellett a vándorköszörűs, aki még a 20. században is csak a családját tarthatta egy helyen, de a családfőnek faluról-falura járva kellett kenyerét keresnie. A cigányközösségek jellemzője volt az is, hogy ők saját maguk részére sohasem termeltek. Termelői tevékenységük mindég a cigány közösségen kívüliek számára jelenthetett használható árut, mert nem valószínű, hogy a szöget, teknőt, fakanalat a közösség a közösség számára készítette. A cigányközösség részére a fogyasztó mindig a nem cigány, a paraszt. A nem cigány lakosságtól elkülönülő csoportok megélhetését mindig is a nem cigány népesség biztosította cserébe a cigányok ilyen vagy olyan tevékenységéért.

45 A cigányság földművelővé sohasem vált. Földdel való ellátásuk nehéz lett volna egy olyan megyében, ahol az évszázadok folyamán a földművelő lakosságnak sem jutott elég. A cigányság számára maradt tehát a közösség teherbírásán alapuló periférikus munka, illetve tevékenységek elvégzése, amelyre, vagy amelyekre a paraszti közösségeknek időlegesen, vagy huzamosan szükségük volt. Más oldalról az a tény, hogy az ócskavasból öreg szerszámból, láncokat, kapcsokat, fúrókat szögeket és más eszközöket tudtak készíteni, értettek a lovak patkolásához és gyógyításához, hasznossá tette őket a földesúri gazdaságokban is, feltehetően a cigányság is megtalálva számítását. Szólnunk kell arról az összehasonlítási lehetőségről, amire az 1782-85 között készült első magyarországi népszámlálás adatai adnak alkalmat. Milyen volt számarányuk a nem cigány lakossághoz viszonyítva. A cigányság megyei szinten való nemek és korszerinti megoszlását az alábbi táblázatban közöljük: Év 18 éven felüliek 18 éven aluliak Mindösszesen Családszám Év férfi nő ossz. fiú lány ossz. Mindösszesen Családszám 1775 1776 1777 278 354 453 245 325 329 523 679 882 353 421 551 263 319 440 616 740 991 1139 1419 1873 242 325 427 A férfiak és a nők aránya 1775-ben 57-43% ; 1776-ban 52-48% ; 1777-ben 5149%. Három év átlagában 52-48%. Mindvégig férfi többlet mutatkozik, akárcsak a népszámlálás megyei összesítő adataiban: 74 669 férfi, 72 301 nő - 50,8-49,2%. Valószínűnek vehetjük, hogy a férfitöbbség okaként a szülő nők gyakori halálozását okolhatjuk. Bár már kis korban is jellemző ez az arányeltolódás. 1775-ben 57-43%, 1776-ban 56,9-43,1%, 1777-ben 55-45%

0

. Három év átlagában 56-44%. A cigány lakosság az összlakosság 0,77%-át teszi ki 1775-ben, 1776-ban 0,96%, 1777-ben 1,2%.

46 Ez a számarány 1980-ra közel 10%. 172