Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Régészet - Tárnoki Judit: A csitári későbronzkori bronzlelet

Bronz rudak Trapéz ill. háromszög alakú átmetszetűek. Nyersanyag öntvények. Sima felületű H: 4,1-10,7 cm (VI. t. 27; XI. t. 2-4, 7, 10.) Rovátkolt hátú H: 11,9-22,5 cm (VI. t. 19-21, 23-24, 26; XI. t. 1.) Agyagedény töredékei A leletet tartalmazó edény 3 darabja. Díszítetlen, vastag falú, sötétszürke, kaviccsal soványított edényből. 8,1-16,6 cm (XI. t. 16-18.) A lelet túlnyomó részben törött (az összes ékszer), igen erősen kopott (a sarlók, különösen a gombos végűek), hibásan, rosszul öntött (pl. a kétkarú csákányok) tárgyból áll. Igen kevés a jó állapotban lévő, használható darab. (pl. a sarkított balták, néhány tokos balta.) Ez a tény, és az, hogy a leletben nagy számmal vannak nyersanyag rudak, lepények, arra enged következtetni, hogy ez egy helyi bronzműves műhely újraolvasztásra összegyűjtött, majd elrejtett készlete volt. A lelet egyaránt tartalmaz súlyos baltákat és alig pár dekás ékszertöredékeket is. Kemencéi T. ós Mozsolics A. már említett két monográfiája megállapítja a lelet korát is. Bár mindkét kutató más-más alapokról indul ki a későbronzkor—kora vaskor időrendjének, tárgyi anyagának körvonalazásakor, a csitári lelet korát egyformán határozzák meg. Kemenczei T. a leletet a kyjaticei kultúra korai fázisára teszi, későbronzkor 2b-re (Reinecke szerinti HAj végére)

4

, Mozsolics A. pedig a kurdi horizontba sorolja (BVb), melyet szintén a HA időszak első felére datál.

5 Egybehangzó véleményüket a lelet részletes elemzése igazolja. Fegyverzet A fegyverzet (támadó- és védő- fegyverek) tárgyi emlékei közül a csitári lelet kard-, tőr-, lándzsahegy- és kartekercstöredékeket tartalmaz. Bár nem teljesen tisztázott a kétkarú csákányok szerepe — harci csákány használatuk mellett feltételezhetően rangjelző szereppel is bírtak —, általánosan elfogadott gyakorlat szerint a fegyverek közé sorolhatjuk. Sajnos, ez a tárgycsoport, amely mindig a kutatás reflektorfényében állt, ennek megfelelően, kronológiája is részletesen kidolgozott, leletünkben csak alig értékelhető, igen töredékes, deformálódott tárgyakkal szerepel. A csitári kardpenge-töredékek nem tesznek lehetővé időrendi megállapításokat. A nyélnyújtványos tőrök hosszú időn át voltak használatban. A fűzfalevél alakú pengéjű, hangsúlyos középbordás tőrök, 2-3 nittszeggel (VII. t. 2, 4, 7 és valószínűleg a 14. is) már az ópályi horizontban (R BD) megjelennek (Gesztete-Hostice

6

), illetve megtalálhatók a Kemenczei T. által rimaszombati horizontnak nevezett R BD végi, Hai eleji leletek között: Felsőzsolcán, Pétervásárán és Sajógömörben (Gemer).

7 Ezeket a leleteket Mozsolics A. az aranyosi szintbe sorolja.

8 A fentiekhez hasonló, de keskenyebb vállú tőr (VII. t. 2.) is megtalálható már R BD időszaktól: a Jászberény-cserőhalmi pilinyi temető 112. sírjában.

9 De nem hiányoznak ezek a típusok a kurdi szint leletei közül sem, bár a jellegzetes kurdi tőr nittszegeinek elhelyezkedése más, a markolaton nem hosszában, hanem háromszög alakban találhatók. Hasonló kurdi szintű darabokat Mozsolics A. közöl Keszőhidegkútról, Peterdről, Tabról, Bonyhádról, Bakócáról,

10 valamint Kemenczei T. a gávai kultúrához köthető tiszadobi leletből,

11 vagyis előfordulnak Észak-Magyarországon és a Dunántúlon egyaránt. Ezek a nyélnyújtványos tőrök R. Peroni В ós С csoportjába sorolhatók, bár az 1956-ban megjelent közleménynél ma már finomabb csoportosításra van mód. Peroni 16