Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

ként mennyire változik a családszám és a gyermeklétszám. Ezek az eltérések részben magyarázhatók az összeírok felületességével, de azzal is, hogy a cigányközösség nem mindenkit íratott össze. Vonatkozik ez főleg a lányokra, kiknek száma rendkívül alacsony a fiúkhoz képest, sőt a családszámhoz viszonyítva meglepően alacsony az öszszes gyermek száma. Igaz, erre az időszakra már érvényben van az a rendelet, hogy a cigány szülőktől el kell venni négy éves kortól mindkét nembeli gyermeket, és azt paraszti, polgári szülők nevelésére kell bízni. De akkor miért maradt közel száz négy éven felüli gyermek a cigány szülőknél ? Nagy a valószínűsége, hogy az összeíróknak a cigány családfők nem vallják be a gyermekeket, nehogy elvigyék tőlük. És ez emberileg érthető. A cigány gyermekek neveltetésére vonatkozó válaszok általában így hangzanak : a kisebbek nevelkednek, vagy neveltetnek mint a falusiak, a nagyobbak - 12—18 év közöttiek - általában szolgálnak vagy mesterséget tanulnak szüleiktől. Mesterséget tanulnak összesen öt faluban. Szolgálnak a nagyobbak hét faluban, pl. Ipolytarnócon két család három gyermeke, Lapujtőn egy családból egy 14 éves fiú és egy 12 éves lány. Ugyanitt egy fiú - 17 éves - kovácsmesterséget tanul. Mindössze egy községben jegyzi meg az összeíró, hogy a gyermekek cigány módon nevelkednek. Sokkal egyértelműbb válaszokat kapunk az 5. kérdésre. Minden család a „soron kívül" házban lakik, vagyis a falu szélén, de házban. Ezek a házak valószínű, nyomorúságos tapasztott, pár négyzetméteres viskók lehettek, mert nem valószínű, hogy a járás illetékesei 53 házat építettek volna rövid idő alatt. Jogállásukat tekintve többségük hazátlan zsellér, kisebb részük zsellér. Jobbágy, tehát földműveléssel foglalkozó, és abból élő, nincs a járásban. Öltözékük a szülőknél mindenütt olyan, mint a falusiaké, egy-két helyen a gyerekek járnak cigány módon. Foglalkozásuk négy falu kivételével kovács mesterség. Két lakott helyen Mulyad, Óbást konvenciós kondás, illetve konvenciós, Sávolyban pedig közelebbről meg nem határozott mesterségből él (vivit ex artifico). Egy helységben, Pilisen a családfő parasztoknál dolgozik. Minden cigány család a helybeli bírónak van alávetve, tehát úgy látszik, hogy a vajdaság intézményét felszámolták. A 10. pontra adott válaszokból megtudjuk, hogy két községben még táplálkoznak néha, vagy rendszeresen elhullott állatok húsával. A lótartással és lókereskedelemmel mindnyájan felhagytak, a hadi és a honi kasszába egyaránt 50-50 dénárt fizetnek. Ugyanezt a kérdéscsoportot megvizsgálhatjuk a következő két évben is, de újabb adatokhoz a válaszok sztereotip volta miatt aligha jutunk, a cigányság számszerűségének alakulása kivételével. Összességében a fentebb kialakított képet nem módosítják. A járásban lévő cigány közösség az integrálódási folyamatnak csak a kezdeti lépéseit tette meg, kötődésük a helyhez és a tulajdonhoz nincs, mert az utóbbiból nem részesültek, az előbbihez való ragaszkodásukat pedig a hatalom parancsolja. 167