Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Száraz M. György: Teleki László politikai nézeteinek alakulása 1848 márciusától szeptemberig

most tesz meg mindent, hogy megpróbáljon megegyezést találni a horvátokkal és Bécs uszítása ellenére elkerülje az összecsapást. Csak pár nap még, s Kossuth vezércikkben hirdeti: „Alkuszunk, ha éppen kell, tisztán horvát alapon, még tán Jellasichcsal is . . ."

26 s tudjuk; Batthyány július 26. és augusztus 1. között Bécsbe utazik éppen azért, hogy találkozzék a bánnal. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy még a szinte mindent visszavonni kész augusztus 31-i királyi leirat megismerése előtt készen áll a minisztertanács által letárgyalva, országgyűlés elé terjesztésre előkészítve „Deák elfogadott törvényjavaslata a horvátoknak adandó nagymérvű engedélyekről." Ráadásul kijelenti a kormány, hogyha ez netán kevés a horvátoknak, „ . . . azon esetben az elválásra, s ennek folytán a puszta szövetségi viszony elfogadására is rááll, fenntartván Fiume, a magyar tengerpart birtokát s az azzali szabad közlekedés és ez útoni kereskedés biztosítását."

27 Van ennek a Teleki-beszédnek még egy érdekes része, éspedig az, ami a külföldre, s a külföld véleményére vonatkozik. Ez annál is inkább érdekes, mivel a forradalom párizsi diplomáciai központjának jövendőbeli vezetőjét „halljuk": ,, ... én nem gondolom, hogy Némethonnak valóságos érdeke az legyen, hogy Ausztria az olaszhoni birodalmakat megtartsa. Meg vagyok győződve, hogy Franciaország ahhoz soha segédkezet nem nyújt, de Anglia sem, s végre egy harcba megyünk, melyben a nemzetiségek elismerésénél fcgva Európának minden szabadelvű nemzetei egy oldalon lesznek, s mi a reactióval a másik oldalon." A Németországról mondott egyetlen mondatban - talán nem erőltetett azt hinnünk - sok minden, benne foglaltatik. Legelsőbben is Telekinek a német egység közeli megvalósulásába vetett rendíthetetlen hite, amit augusztus 3-án, azon a napon mikor Nyáry indítványára az egész ház egyemberként szavaz a német szövetség mellett - így fogalmaz majd meg: „Bécsnek is eljő nagy napja, mert kell, hogy eljöjjön, midőn Németországgal ő is egyesülni fog, midőn a német nemzet színeit felveszi."

28 Hiszen ha németországi közvetlen, érdekek mérlegére teszi a Habsburg-kézen lévő itáliai tartományok sorsát, ezt csak az előbbiek feltételezésével teheti. A másik igen. lényeges dolog pedig, a német-magyar szövetséggel szoros összefüggésben - a „vontatókötélre kerülés" régi keletű félelme. Mert hiszen a beszéd „valóságos érdek" kifejezése mögött, a frankfurti nemzetgyűlés - Olaszország egy részére, Polára, Triestre, s az Aldunára is igényt formáló, s ezzel részben magyar érdekeket is sértő - terjeszkedő nacionalizmusának finom elutasítását fedezhetjük föl. Ami az Anglia várható ellenzésére utaló kitételt illeti, az is csak a német egység megvalósulásának feltételezésével nyerhet egyszerű szónoki fogásnál mélyebb tartalmat. Hiszen az ellenzék politikusai, élükön Batthyányval a maguk bőrén tapasztalhatták 48 májusában, hogy Anglia mindennél fontosabbnak tartja a kontinentális egyensúly megőrzését. A brit politika az olasz kérdésben sem akarta gyengíteni Ausztriát „az itáliai birtokok leoperálásával", sőt ezzel is" igyekezett fenntartani Ausztria romló épületét".

29 Teleki mindezt bizonyára nem tudta ilyen pontosan, de arra számíthatott, hogy Anglia, amely semmiképpen nem tűrné el, hogy az újjászülető Németország a féltett egyensúlyt veszélyeztesse, gondoskodna arról, „hogy az intelligens, energikus német nép túlhatalmas ne legyen: nem terjedhet az Északitengertől az Adriáig!"

30 Úgy vélem, hogy valahol itt, Európa nagyobb kérdéseiben rejlik a Batthyány ós Teleki közötti egyetlen igazán jelentős nézetkülönbség magyarázata. Azé a nézetkülönbségé, mely Magyarország Európába való újbóli betagozódásának eltérő elképzeléseiből következett, s amely - mint lényegét magába foglaló kérdésben - a katonaállítás vitájában kiteljesedett. 151