Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Száraz M. György: Teleki László politikai nézeteinek alakulása 1848 márciusától szeptemberig

Ekkorra, augsztusra már erősen mutatkoztak jelei annak, hogy a kormányegység egyre nehezebben tartható fenn. A katonaállítási vitában Teleki a kormányálláspont kossuthi vonalához áll közelebb, sőt túl is lép azon- Batthyány a kérdés vitáját különböző indokokkal késleltetni igyekszik. Igazi oka ennek az lehet, hogy sejtheti már tervezetét amely a sorozást hagyományos ezredekben valósítaná meg, már nem fogadja el a többség. Tudja, hogy ebben a kérdésben az udvar mereven elzárkózik majd, s a tisztán honvéd ezredek sorozását egyenesen provokációnak venné. Augusztus közepén végül mégis sor kerül a vitára. Mészáros terjeszti elő a kormány j avaslatot. Teleki felszólalásában megállapítja, hogy ,,ha az általános elveket felvesszük, köztünk nem nagy különbség van, mert minden szónak azon kezdte vagy végezte beszédét, hogy független önálló magyar nemzeti hadsereget kíván. De különbség van arra nézve, hogy egyik most akarja, a másik később . . . ügyeljünk arra, nehogy amíg tétovázunk, ismét kimondja az isteni gondviselés felettünk a késő szót. . ."

31 Teleki nem ért egyet Batthyány érvelésével, ami szerint - „Akármit határozzunk, szükséges, hogy abból törvény legyen, erre pedig szükséges ő felségének hozzájárulása . . .", vagyis: ne provokáljunk, hogy legalább valamilyen seregünk lehessen.

32 ő másképpen látja a dolgot: ,,Aki a magyar független nemzeti hadsereget «casus belli »-пек tekintené, az casus belli-пек tekintené irányunkban nemcsak a hadsereg függetlenségét, hanem Magyarhon nemzeti függetlenségét is." De még itt sem áll meg, figyelmezteti az országgyűlést, a kormányt, hogy hagyja a hiábavaló engedményeket, alkudozást. Állítson sereget, s úgy várja nyugodtan, kész helyzetet teremtve a tárgyalóasztalok melletti csatározások eredményeit. Ha pedig úgy hozza sorunk, hát használjuk is a fegyvert, foglaljuk el, védjük meg a„ tért, melyet a törvény, király és Európa nekünk által adott". Ha pedig „néhány hónap alatt nem bírunk annyi önálló erőt teremteni, mely az országot fenntartani képes, ... ha ezt nem merjük valósággal akarni, s nem birjuk kivívni, azt fogja Európa mondani: e nemzet nem érdemli meg, hogy szabad legyen." Teleki ekkor már - úgy látszik - semmi kompromisszumra nem hajlandó, s az ország jövőjének zálogát elsősorban az ország erejében véli látni. Lesznek szövetségeseink is, csak előbb bizonyítsunk mi. Kossuth egyelőre még elfogadja a kompromisszumos megoldást, hisz minél engedékenyebb, annál ékesebb a bizonyíték arra, hogy Bécs nem akar igazán tárgyalni. Azonban nem szabad azt hinnünk, hogy Batthyány nem látja az egyre fenyegetőbb veszélyt. Hiszen éppen augusztus 18-án, a katonaállítási vita napján írja Szalay Lászlónak: ,,A reactio már nyíltan lép fel, és többé nem titkolja szándékát és terveit. Magyarország van kijelölve első áldozatul. . . előttünk legfeljebb három hét van. Arra szólítom tehát fel Önt, hogy ezt értesse meg a német diétával, és birja azt mielébb egy olyan diplomatikai fellépésre, nemzetiségünk és függetlenségünk mellett legyen az követküldés, legyen az szövetségkötés, mely lépésnél fogva megakadályoztassék azon irány és törekvés, melynek diadala csak antigermán felsőbbséget tenne uralkodóvá Ausztriában.."

33 Batthyány tehát erősen bízott a német szövetségben, amelynek ügye, úgy tűnhetett, kimozdulni készül végre a holtpontról. (Ezt látszik erősíteni Hajnal István egyik észrevétele is. Szerinte, amikor augusztus 3-án Teleki javaslatára felálással ünnepli a Ház a német-magyar barátságot, majd Nyáry indítványára azt az - egyébként a Pragmatica Sanctioval ellenkező - elvet is elfogadja, hogy az ország nem segíti Ausztriát, amennyiben az Frankfurttal a német egység kérdésében háborúba keverednék, a jelen levő miniszterek egyike sem tiltakozik,

34

) 152