Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Száraz M. György: Teleki László politikai nézeteinek alakulása 1848 márciusától szeptemberig

tes őrsereg felállítása lenne szükséges. A kormány azonban nem verheti nagydobra az ügyet, hiszen, Bécs közjogi alapon bizonyára megtorpedózni igyekszik majd minden ilyesféle tervet. Minden olyat, amely - a hagyományos keretű állomány magyar szempontból legalábbis bizonytalannak nevezhető felhasználhatóságával szemben a magyar minisztérium számára teljesen, megbízható, s Bécsből semmiféle módon nem befolyásolható tiszti és legénységi állományú fegyveres erőt teremthetne. Márpedig a magyar kormánynak most éppen nem az a célja, hogy újabb, frissen toborzott erőkkel gyarapítsa a külföldön állomásozó magyar katonák számát, vagy azokat esetleg itthon rendelje alá kétes érzelmű katonai vezetésnek. És ekkor a Radical Kör önkéntes sereg felállítását követeli. Indokul a rohamosan növekvő veszélyt hozza, valamint azt, hogy országgyűlés rögtöni összehívása lehetetlen.. Ez a követelés - ahogyan Urbán Aladár feltételezi s láthatjuk az előbbiekből nem jött rosszkor a kormánynak. Szinte hihetetlen, hogy ez a „spontán nyomás" nem megelőző egyeztetés eredményeként születik épp a legalkalmasabb pillanatban, s hozzá a legalkalmasabb tartalommal. Azt pedig, hogy Telekinek szerepe kellett legyen ebben, az egyeztetésben, talán eléggé indokolja Batthyányval, Kossuthtal való eddigi szoros munkakapcsolatán túl az a tény is, hogy épp az elnöklete alatt működő körben harsogja - a petíció ürügyéül szolgáló - védelemre hívó szavait Wesselényi, s ugyanott nyeri el formáját is a kérvény. A Radical Kör petíciója tehát nemcsak, hogy nem áll szemben a kormánypolitikával, de kifejezetten segíti azt. Ennek bizonysága az is, hogy a kör követeléseinek megfelelően - a hadügyi önállóságot látszólag megerősítő május 7-i királyi kéziratok ellenére is - május közepén, egyelőre tehát a nemzetőrségi törvény fedezetében, megkezdődik egy országos toborzás útján szerveződő, önkéntes, tízezres létszámú fegyveres erő, a Honvédség felállítása.

18 Közeledik azonban a pesti országgyűlés megnyitásának ideje, amely majd megzavarja az eddig tapasztalt együttműködést, egyetértést. Akkor ama rövid két hónap alatt vetődnek felszínre azok a komolyabb tartalmi — és időkónt a követendő taktika helyességét illető - nézetkülönbségek, amelyek azonban tudomásunk szerint soha nem fajulnak odáig, hogy Teleki személyében, támadta volna miniszterelnökét, vagy épp kormányának megbuktatására törekedett volna. Hogy a válaszfelirat vitájának egyik nagy vihart kavaró kérdésében, Itáliába küldendő segélyhad dolgában milyen álláspontra helyezkedik majd Teleki, azt már egy július 15-i rövid eset is megvilágítja. A képviselőház ülésén Táncsics fölteszi a kérdést: igaz-e a „kávéházi fecsegés", miszerint aznap csapatok indulnának Olaszföldre ? Szemere nem tud választ adni. Küldöttség megy Mészáros hadügyminiszterért, aki biztosítja a Házat, hogy „senki sem megy Olaszországba, a ki oda nem való". Mészáros ezzel el is megy, de felelete mellébeszélésnek hat, Teleki tehát visszahívatja újból, s egyértelmű választ követel. A hadügyminiszter állítja, hogy nem tud csapatküldésekről, de a dolog kivizsgálását ígéri.

19 Egy héttel később, július 22-én pedig már egyértelműen kijelenti Teleki László az olasz kérdéssel kapcsolatban: „a ministeriális politikát nem pártolom". Ebben a tárgyban a miniszteriális politika meghatározása sem könnyű feladat.

20 Nem ismerve a minisztertanácsban már július 4-e óta zajló vitákat, az országgyűlés padsoraiban ülők számára a minisztérium szóvivőjeként fellépő Kossuth által előadott kormányjavaslat akár a miniszterek egyhangú állásfoglalását is jelenthetné. Pedig már a július 4-i minisztertanácsi ülésen felmerül, hogy a trónbeszédben szerepeljen-e egyáltalán a kért segítségadás. Kossuth még aznap estére képviselői értekezletet hívat össze, ahol kb. százhúsz résztvevő elé terjeszti a kérdést. Látva, hogy 148