Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Száraz M. György: Teleki László politikai nézeteinek alakulása 1848 márciusától szeptemberig

Ha ez a feltételezés nem helytálló, akkor is érdekes a dolog, hiszen ezt a kijelentést az a Teleki teszi, aki déli egy óra körül még csillapítani igyekszik a vegyes ülés feldühödött hallgatóságát. Igaz, a nádor hozta resolutio még pecsét alatt, de negatív tartalma már közismert. Teleki pedig azzal próbálja megnyugtatni az ülés résztvevőit, hogy bejelenti: - A nádor állását kötötte a törvények elfogadtatásához.

14 Teleki tehát pártjának érdekében fegyelmezi indulatait, s a törvényes út lehetőségét egyedül biztosítani képes országgyűlést még most is visszatartani igyekszik minden meggondolatlan, idő előtti lépéstől. Dühének csak este enged szabad folyást. Avagy még ez is lehet taktika ? A Kossuth s Szemere által kedvelt, de esetenként Batthyánytól sem teljesen idegen, a fenyegető, „megzabolázhatalán" népvihart túlszínező taktika ? Bárhogyan is magyarázzuk Teleki kijelentésót, azt megállapíthatjuk - s ennek semmiképpen sem mondhat ellent a fenyegető mondat -, hogy közte, s a miniszterelnök között az utolsó rendi országgyűlésen semmiféle komolyabb nézetkülönbség nincsen. Mint ahogy ilyennek nem fedezzük fel nyomait egészen júliusig, a népképviseleti országgyűlést megelőzően. A két országgyűlés szünetében a Pest megyei Választmányban, s az április közepén Radical Körre átkeresztelt Ellenzéki Körben tevékenykedik. Figyelme egyre inkább a haza fegyveres védelmét előkészítő kérdések felé fordul. Már Pozsonyban aktívan részt vett - mint a szervezőválasztmány tagja - az elsők közt alakuló úgynevezett „országgyűlési" nemzetőrség felállításában. Pesten is folytatja ilyen irányú tevékenységét; így kapitánya lesz a Radical Kör - „saját kebelükből alakított" nemzetőr zászlóaljának.

15 Május 2-án a kör nevében, annak elnökeként petíciót nyújt be a kormányhoz, melyben sürgetően hívja fel a figyelmet arra, hogy „az osztrák megbukott bureaucratia, ármányosan felhasználva minden alkalmat, hazánkat dönteni készül. ... A szerbek hazánkbeli több helyeken szakadást proklamáltak ... Az illír izgatók hazaárulással vádolják mindazokat, kik magyar rokonszenvet táplálnak .... Mindent elkövetnek, hogy a velők egy valláson levő oláh f íjt is részükre elcsábítsák. . . . Kell tehát, hogy a vészharang meghúzassák. . . . mindenek előtt egy hadseregnek felállítását látjuk elkerülhetetlenül szükségesnek. És mivel országgyűlést most rögtön egybehívni nem lehet, e hadsereget országos toborzás útján, önkénytesekből véljük összeállítandónak, mellyhez a rögtön rendelkezésünkre állható magyar katonaság hozzásoroltassók."

16 E petíció kapcsán érdemes egy pillantást vetnünk a kormány háttértevékenységére, amely a kor átlagembere számára teljességgel ismeretlen. Maga a miniszterelnök késedelem nélkül, szinte kinevezésének pillanatában erőteljesen fordul a katonai kérdések irányába. Március 23-án egy csak pár nappal előbb beterjesztett törvényjavaslatot vonat vissza az országgyűléssel, mely törvényjavaslat a külföldön állomásozó magyar csapatok hazahozatalát is célozná. Erre bizonyára az készteti, hogy joggal tart attól: a Milánó után lassan Velencét is kiüríteni kényszerülő udvar most egyenesen provokációnak venné a magyar csapatok hazahozatalának feszegetését. így azután a miniszterelnök, még aznap írt levelében a nádort figyelmezteti arra, hogy az ország nyugalmának, békéjének biztosítására kevés az ereje, s így nem feszítve túl a húrt - egyelőre csak 15-20 000 magyar katona hazahozatalát kéri.

17 A hivatalba lépő kormány is foglalkozik a hadseregszervezés kérdéseivel, már a legelső minisztertanácsi üléseken. Az április 12-i, 20-i, 26-i ülések nem kevés idejét a katonaság ügyeinek tárgyalása köti le. Legutóbbin már ki is mondják egyenesen, hogy mivel kevés a rendelkezésre álló fegyveres erő, mozgó nemzetőrség, vagy önkén147