Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Száraz M. György: Teleki László politikai nézeteinek alakulása 1848 márciusától szeptemberig

így például kifejti véleményét Batthyány földhitelintézet-tervéről, szót kér a nemzetőrség, avagy a képviselők napidíja ügyében. Mégis, nézzünk mi most egy másik igen fontos vitát, amely, egy szinte alapvető fontosságúnak nevezhető kérdésben bizonyítja a Teleki és Batthyány közötti sértetlen nézetazonosságot. Az országgyűlési törvénycikktervezet 7. §-ának nádori jogkört is érintő vitájára gondolunk, amely március 21-én bontakozott ki.

13 Ebben az ügyben - amint azt Szabad György hangsúlyozza - Teleki és elvbarátai Batthyány Lajos igen határozott vezetésével nem mást, mint a leendő minisztérium törvényes jogalapját védik. A konzervatív főrendházi tagok ugyanis a tövényjavaslat vitájában azt hangoztatták, hogy a nádor továbbra is elnöke maradhasson a főrendi táblának. Mégpedig azért, mert a magyar minisztérium felállításáról határozó március 17-i királyi kézirat a nádori jogkörben nem hozott semmiféle változást. Batthyány és Teleki viszont azt hangsúlyozzák, hogy kifejezetten összeférhetetlen a két tisztség, mert az a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összeolvadását jelentené: hisz igenis változott a nádor jogköre. Olyannyira, hogy a teljes végrehajtó hatalom az ő kezében összpontosul. (Jól érzik Batthyányék, hogy ennek bizonytalanná tétele egyszer majd jó fegyver lehetne az István nádor által kormányalakítással megbízott Batthyány s minisztériuma ellen.) Mailáth György országbíró azt javasolja, hogy halasszák el a kérdést a minisztérium hatáskörének meghatározásáig. Ez ellen az időnyeróst célzó, döntést elodázni akaró javaslat ellen nem habozik tiltakozni Teleki. Leszögezi, hogy a halogatásnak semmi okát nem látja, mert itt a nádor s nem a minisztérium hatásköréről van szó. Márpedig a nádori hatáskör már pontosan meghatároztatott, mégpedig úgy, hogy az teljességgel egyeztethetetlen a főrendiházi, országgyűlési elnökléssel. Batthyány maga is többször kér szót, s előbb csak csodálkozását fejezi ki, hogy egyáltalán előfordulhat az, hogy a királyi kéziratot úgy magyarázza bárki, mintha az nem tartalmazná a nádor jogkörének kibővítését. Majd később, látva magának István nádornak ingadozását, kereken kimondja, hogy a nádor jogkörének kiterjesztése, személyének teljhatalommal való felruházása: „bevégzett tény". Nem is marad el az ebben a kérdésben jottányit sem engedő következetes magatartás eredménye. Másnap a főrendek gr. Károlyi Gyula javaslata alapján elfogadják, hogy az alsótábla elnöki tisztét választással, a felsőét királyi kinevezéssel kelljen majd betölteni. Azonban, hogy a nádor teljhatalommal való felruházása mennyire nem bevégzett tény az kiderül igen hamar: március 29-ón, amikor a nádor meghozza a királyi leiratokat a felterjesztett törvényjavaslatokra. Ezek a leiratok az úrbóriség eltörléséről alkotott - s egyébként is csak kikötésekkel elfogadott - törvényt továbbtárgyalásra ajánlják; ugyanakkor alaposan megnyirbálnák a minisztérium hatáskörét, s szinte visszavonnák a nádori teljhatalmat. Ezeknek a királyi leiratoknak az ismeretében nem szorul magyarázatra Széchenyi naplójának március 29-i bejegyzése: „Teleki Laci: «Én ha lemegyek Pestre, nem hogy kalmirozzak, de lázítani fogok. »". Talán mégis érdemes egy pillanatra megállni e mondatnál. Lehet, hogy valóban csak azt jelenti, aminek első pillantásra is látszik, vagyis, hogy kimondója türelmét veszítette, dühösen fenyegetőzik. De jelenthet többet is, utalhat arra, hogy talán valamikor korábban - de a miniszteri névsor bejelentése után - felmerült Teleki Pestre utazásának ötlete, hogy az Ellenzéki Kör elnöki tisztéből s népszerűségéből eredő tekintélyét latba vetve „kalmirozzon", az indulatok csöndesítésével segítse a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány munkáját. 146