Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

nem tárgyalják, ők ebben az ügyben semmit nem tesznek. Sőt azt is hozzátették, hogy „Ragaszkodván egyéberánt a Te [kin ]t[e]tes rendek ezúttal is minden e tárgyban már hozott végzésekhez, és elhatározásokhoz", azaz semmiből nem engednek. Mindezek után köszönetet szavaztak a nádornak, aki szerintük támogatta Nógrádot, majd Zemplén megyének írtak egy levelet, akik szintén kitartottak a végsőkig. Saját sikerük hírüladását bizonyára a zempléniek buzdítására is szánták. Magának a köszönő feliratnak a szövegét megfogalmazandó, egy külön bizottságot hoztak létre. Ha elolvassuk a névsort, akkor most már egyértelművé válik, hogy a nógrádi rendi ellenállás vezérkarával, szervezőivel állunk szemben, hiszen a korábbiakban is minden lehetséges feladatnál az ő nevük hangzott el: Bory Miklós, Balázs István, Tihanyi Dániel, Horváth Károly, Ethre Károly, Plachy János, Dioszeghy Tádé, Kubinyi Ferenc, Sréter László, Tihanyi Ferenc, Szmrecsányi Dénes.

43 Az események lezárására a karácsony (december) hó 4-én tartott közgyűlésen került sor. Egyes források tudni vélik, hogy Wenckheim katonasággal vetette körül a megyeházát s megtette azt, amit senki sehol nem mert megcselekedni : katonatisztek kíséretében vonult be a gyűlésterembe, sőt Horváth Gedeon, Sréter László és Tihanyi József főszolgabírókat, akik nem akartak részt venni a közgyűlésen, egy alezredessel vezettette be.

44 Maga a közgyűlési jegyzőkönyv rendkívül szűkszavú. Hosszú idő óta először jegyzik fel a résztvevők nevét, feltehetően az ügy fontossága miatt. Wenckheim József ismertette a király két rendeletét. Az egyik szeptember 17-én kelt Schönbrunnban. Ebben Ferenc a megye augusztus 25., 27., 28-i végzéseit és feliratait ,,vakmerő és büntetést érdemlő" végzéseknek nevezi, s királyi neheztelését a rendek tudomására hozza. Az ebben résztvevőknek ,,a maga legfelsőbb dorgálását kinyilatkoztatta" s megbüntetésükről gondoskodni fog a haza törvényeinek megfelelően. Ezért hát a királyi biztos ezeket a végzéseket tartalmazó lapokat emelje ki a közgyűlési jegyzőkönyvből és tépje széjjel. A rendek pedig engedelmeskedjenek a királyi biztosnak a „legkeményebb büntetés terhe alatt". Különben hűtlenségi és engedetlenségi perbe fogja őket. A másik királyi levél október 2-án kelt. Tekintve, hogy a nógrádi rendek tiltakozásukról más megyéket is értesítettek, ezért ezentúl minden felírás és határozat tilos ebben a tárgyban.

45 Minden bizonnyal döbbent csend ült a megyeháza nagytermének falai között. A nógrádi nemesek megdermedve nézték, amint a királyi biztos felteszi kalapját, s Kacskovics Lajos szerint e szavak kíséretében: „Nominae suae majestatis sacratissimae paginas has ex protocollo congregationum generalium comitatus istius et annihilamus et pro nullis declaramus", a lapokat ollóval kivágja, majd széjjel tépi.

46 Bejelentette, hogy ezek után az ,,ő Felsége által kegyelmesen reá bízott tárgyakba el fog járni". Elhagyta a gyűléstermet, magához rendelte a vezető tisztviselőket további megbeszélésre. A nógrádi menések pedig e rendkívül rövid és gyors lefolyású gyűlés után minden határozat, végzés meghozatala nélkül felkeltek székeikről, s csendben elhagyták a megyeháza üléstermét. Az újoncállítás a megyei tisztviselők közreműködésével szabad toborzás útján megkezdődött. Az adószedők azonban, nem voltak hajlandók a községek adókönyveibe bevezetni a kirótt adókat, ezért a királyi biztos elrendelte, hogy a lakásukat egyegy tiszt vezetésével katonák szállják meg, s addig élelmezzék azokat, amíg a rendeletet végre nem hajtják. Egyikük sem engedelmeskedett, s így Wenckheim kénytelen maga beírni a községek adókönyveibe a rájuk eső adóösszeget. Sőt, Ethre Antal hadi főadószedő a megyei főadókönyv kiszolgáltatását is megtagadta, amiért a királyi 137