Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

tak a megyék ellenállásának dokumentumai különböző másolatokban, s ezt a diákság lelkesen olvasta, vitázott felette. Mint írja: ,,. . . a magántársalgás közben hallottak által felizgatott igazságérzet a fentebb leírt közgyűlési jelenetek által egész életemre kihatólag oly mély gyökereket vertek hazafiúi szívembe, hogy innentul a bécsi germanizáció és absolutisztikus törekvéseknek kérlelhetetlen ellenzője valék s politikai pályámon a Deák ministerium korszakát kivéve a kormány irányában mindig ellenzéki szellemben működtem."

41 Úgy vélhetjük, hogy ez a rendi ellenállás, ha nem is meghatározó, de mindenesetre jelentős motívuma volt a reformpolitikát végig vivő magyar nemesi ellenzéknek, amelynek tagjai, későbbi vezetői, ekkor még csak reményteljes ifjak voltak. (Maga Kossuth Lajos is mint fiatal joggyakornok, majd ügyvéd figyelemmel követte az eseményeket, pl. a Timesban megjelent ilyen témájú tudósítás magyar fordítását küldte el Zemplén megyébe. Bizonyára nem maradt hatás nélkül politikai világképére ez az eseménysorozat sem.) A lelkesedést még az is növelhette,hogy nemsokára kiderült, a nógrádiak is mentesültek az újoncállítás kötelezettsége alól! Ezt a tényt sem ismertük eddig, pedig ez igen komoly következményekkel járt. Először is maga az udvar volt elégedetlen Wenckheim intézkedésével. Nem azzal, hogy a katonaságot kivezényelte, hanem azzal, hogy mégsem tartotta meg a megyei gyűlést a királyi parancs kihirdetésére. (Végül is nem jött át a megyeházára!) Olyan hírek terjedtek el, hogy tán maga Wenckheim sem akarta ezt a feladatot végrehajtani. A gyűlésen nem a király parancsát kívánta közölni a rendekkel, hanem csak tanácskozni, miként lehetne a rendeleteket a törvények megsértése nélkül végrehajtani. A kancellár a királyhoz írt levelében mentegette ugyan a királyi biztost, hogy a rendeletek felolvasását a felhevült tömeg megakadályozta volna, vagy botrányba fullaszt ja s ezzel árt a király tekintélyének, ugyanakkor hibáztatja is, hogy a letartóztatott tisztviselők és a katonák segítségével, miért nem kezdte meg erőszakkal az utasítások végrehajtását. A kancellár ekkor tette meg javaslatát, hogy az újoncozásban engedni kell, de az adó ügyében végre kell hajtani a királyi parancsot, s ezt maga Wenckheim tegye, akit újból ki kell küldeni Nógrádba. Véleményét a király elfogadta, s szeptember 17-én kelt levelében ezek végrehajtását elrendelte.

42 Az ellenállás befejezése A megyében október 9-re hívták össze azt a közgyűlést, amelyen ismertették a korábbi, szeptember 7-én kelt uralkodói levelet. A király az 1821. Szent György (április) hó 4-i ós a Szent Jakab (július) hó 21-i rendeletekben kiadott újoncállítási követelésektől eláll, de utasítja a megyét, hogy a hagyományos módon történő újoncállítást a továbbiakban megfelelően támogassák. Ugyanakkor az adót a korábbi intézkedések alapján kötelesek beszedni s ennek végrehajtására báró Wenckheim Józsefet küldi ki. Gyürky Pál vezette az ülést, s a levél felolvasása után arra kérte társait, köszönjék meg a királynak, hogy ilyen kegyes volt hozzájuk, s most már ajánlják meg a rendek az adót pengő pénzben. A nógrádi nemesek azonban nem hátráltak meg. Végzésükben ugyan egy köszönő felirat elküldése mellett szavaztak, de egyúttal rögtön leszögezték, hogy az adókivetés ügye az országgyűlésre tartozik, s amíg azt ott meg 136