Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

meghagyta, hogy vigyázzanak a törvényes rendre, nehogy annak felbolydulása ok legyen a katonaság visszatérésére. Majd bejelentette, hogy az ülésezést két nap múlva a megyeszékhelyen folytatni fogják. Szeptember 1. Ennek a közgyűlésnek a lefolyásáról nincs ismeretünk. Annyit tudunk mindössze, hogy a megyei rendek számos levelet küldtek szét az országban. Ezekben részletesen leírták az általunk már eddig ismert eseményeket, s mindenhol további pártolást kértek a megye számára, valamint sürgették az országgyűlés összehívását. Sajnos kérésüket nem mindenhol hallgatták meg, hiszen három olyan levelet is találtunk, amelyet az illető vármegyék szolgálatkészen felküldtek a kancelláriai hivatalba, azzal is jelezve, hogy nem vállalnak közösséget ezzel a magatartással. Furcsa módon köztük volt Zemplén megye (itt is nyugalom volt már), valamint Zólyom és Zágráb megye.

38 (Egyébként hasonló tartalmú levelet küldtek a királynak és a nádornak is.) A továbbiakban még öt napig tartott a megyei közgyűlés. Teljesen közömbös, szokványos ügyeket tárgyaltak, igyekeztek úgy viselkedni, mintha valójában semmi rendkívüli nem történt volna. (Pedig épp a királyi biztos tilalmát szegték meg összejövetelükkel!) Valójában igen sok minden történt. Főleg akkor igaz ez, ha tudjuk, hogy szerte az országban elterjedt a nógrádi ellenállás híre. Nem minden megye küldte fel a levelet a kancelláriára, vagy ha ezt fel is küldte, de másként cselekedett. Több megye „magáévá tette" Nógrád sérelmét, azaz feliratban tiltakozott a törvénytelenségek ellen. Pedig a kancellária október 4-én kelt levelében megtiltotta, hogy a megyék a nógrádiak levelét érdemben tárgyalják ! (Már késő volt.) Abaúj megyéből éles hangú feliratot fogalmaztak. Bereg megye nemesei: „Nógrád megye rendéinek erős lélekkel kimutatott hazafiúi buzgóságát" dicsérik és követendőnek tartják, egyúttal kijelentik, nem hiszik el, hogy mindezt a király parancsára tették, hanem inkább a királyi biztos túlkapása volt, s kérik a bűnösök méltó felelősségrevonását. Hasonlóképpen támogatják Nógrádot a Hont, Gömör, Somogy, Borsod megyei nemesek is. (Zemplénre pedig - aminek magatartásán az előbb csodálkoztunk - maga a kancellár parancsolt rá külön leiratban, nehogj^ a nógrádi panaszt nyilvános ülésen tárgyalni merjék.)

39 A nemesi kúriák vastag falai között bátrabban nyilatkoztak a nemesek, s haragjuknak igencsak hangot adtak. Sáros megyébe (Eperjesre) pl. a már említett Pulszky Károly vitte meg a hírt, aki Nógrádban Gyürky Pál ügyvédje volt. „Nem tudta elégségesen ismételni váltakozó vendégeinknek a nógrádi eseményeket" - írja Pulszky Ferenc visszaemlékezéseiben. Beszámolójából a sárosiak részletesen megismerkedhettek az ellenállás történetével, sőt a titkos társaság működéséről is beszélt, említve egy hasonló Heves megyei gyülekezetet.

40 De a következmények valójában ott hatottak, ahol a hatalom nem is számított rá, vagy legalább is nem gondolta, hogy távlataiban milyen kárt okozott önmagának. A fiatalok, az induló, a pályakezdő, vagy éppen felsőbb tanulmányaikat folytató nemes ifjak számára a rendi ellenállás s benne a nógrádi is, valójában egész életutat, politikai mentalitást meghatározó esemény lett. A nógrádi származású Kacskovics Lajos, több mint fél évszázaddal később papírra vetett életrajzában a nógrádi eseményekre úgy tekintett - jól is emlékezett vissza a tényekre -, mint olyan tettre, amely politikai elkötelezettségét végleg meghatározta. Győri deák lévén hozzájuk is el jutót135