Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

toshoz küldtek, hogy magyarázatot kérjenek tőle ezekre a törvénytelenségekre: a tisztviselők elfogatására, a megyeháza megszállására, a gyűlés megakadályoztatására. Tagjai többek között: Horváth Károly, Ebetzky József, Prónay János, Kubinyi Ferenc, Szmretsányi Dénes, Diószeghy Tádé. A bizottság azonnal útnak indult. Először nem tudtak belépni a megyeháza kapuján, mert az őrség nem engedte őket. Majd az előszobában ismét feltartóztatta őket az őrség, de ők közölték, hogy parlamenterek, s így joguk van tárgyalni a királyi biztossal.

35 Wenckheim 1809. évi inszurgens egyenruhában fogadta a delegációt, amire Kubinyi Ferenc rögtön reagált is. Sajnálatát fejezte ki, hogy ilyen öltözetben látja, hiszen ezt akkor viselte, amikor éppen a hazát védte az ellenség ellen. S most éppen ő az, aki a haza törvényeivel szembe fordul. Ezután csaknem mindannyian mondtak rövid beszédet, kérve a királyi biztost, hagyjon fel osztályos társai elleni akciójával. A hatás - legalábbis Kubinyi szerint - igen teátrális volt: „könnyek gurultak le szeméből, nyilvánítván, hogy fáj a szíve, hogy ily kellemetlen eljárásban kellessen részt vennie". S minden meghatottsága ellenére ismételten leszögezte, hogy csak a közgyűléssel tárgyal, végre akarja hajtatni a király utasítását. A küldöttség még utoljára tiltakozott a katonaság ki vezénylése ellen, majd eltávozott. A többieket azonban már nem találták a templomtéren. Időközben a kivezényelt katonaság egyik tisztje a rendeket távozásra szólította fel, mert a királyi biztos betiltott mindenféle gyülekezést. Ezt a nemesek úgy fogadták, mint katonai erőszakot és újabb sérelmet, s ezért szétoszlottak. Úgy tűnt, a rend lassan helyre áll. A nemesség egy része hazautazott, más részük erősen, készülődik már az indulásra. Legalábbis ilyen híreket kapott Wenckheim, aki ebben megnyugodván tette meg újabb lépéseit. Augusztus 30. A királyi biztos visszarendelte a katonákat, a tisztviselőket szabadon engedte, s ő maga is elutazott Balassagyarmatról. Elutazott Gyürky Pál is, aki igazán nem lett népszerű ezekben a napokban, s a megye pecsétjét átadta a másodalispánnak.

36 Sem Gyurtsányi, sem Wenckheim nem tudta, hogy eközben a megyei nemesek összegyűltek Szügyben a hajdani megyeszékhelyen és folytatták az előző nap félbeszakított gyűlésüket. Jól kitervelt csel volt ez, amelyet még tegnap ötlöttek ki és korábbi zajos megjegyzéseik a királyi biztos megtévesztését szolgálták. Ismét Prónay Ferenc elnökölt, s elsőként meghallgatták Szmrecsányi Dénest, aki előterjesztette azt a tiltakozó iratot, amelyet a küldöttség vitt még aznap Vácra a káptalanba. Ennek tagjai a már ismert, s úgy tűnik főszerepet játszó nemesek: Kubinyi Ferenc, Diószeghy Tádé, Prónay János, Szmrecsányi Dénes, Hamar Miklós, Szécsényi Miklós.

37 Másodjára az előző napi delegáció számolt be eredménytelen küldetéséről a királyi biztosnál. Majd a másodalispánt a pecsét átadásáért megkereső küldöttség adott tájékoztatást arról, hogy a katonaság megakadályozta, hogy Gyurtsányi Gábort elérjék, így feladatukat nem tudták teljesíteni. Ekkor érkezett meg Dessewffy Jób, aki hivatalosan jelentette, hogy a tisztviselőket kiengedték s Gyürky is eltávozott a megyéből. Ó mindezeket a másodalispántól tudja, aki megkérte közölje a hírt a nemesekkel. Prónay Ferenc erre azonnal berekesztette a megyei gyűlést azzal, hogy meg kell tapasztalniuk, mi történt Balassagyarmaton, de egyúttal mindenkinek szigorúan 134