Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

jegyzőt is. A gyűlést folytatni akarták, de ehhez szükség lenne a megye pecsétjére, amit az első alispán őriz. Be akartak menni a szobájába, de az alispán ajtaja előtt már katonaság állt, Gyürky Pál házi őrizetben van ! Erre a levéltárból vettek ki egy régi pecsétet s azt kívánták használni. A helyzet egyre forróbb lett. Már nemcsak bent a teremben, de kint az utcán is sokaság gyűlt össze : ,,a tömeg ellepi az utcákat, az ifjúság által fölizgatva a vármegyeháza előtt torlódik össze. Ordítozása iszonyú disszharmóniában vegyül össze a teremben levők zajongásával" - idézi fel beszámolójában Wenckheim. A helyzet egyre veszélyesebbé vált, a katonaságot készenlétbe helyezték, sőt erősítést is kértek Nagyorosziból, ahonnan egy szakasz dragonyos Gyarmatra indult. A rend váratlanul helyre állt, mert a nemesek - kénytelenek lévén - feloszlatták a gyűlést s elhatározták, hogy másnap ismét összejönnek s a mai nap eseményeiről levélben tájékoztatják a vármegyéket. Délután a királyi biztos magához rendelte az első alispánt és a vezető megyei tisztviselőket. Egyenként beszélt velük, s megtiltotta, hogy bármilyen gyűlésen részt vegyenek. Vagy otthon tartózkodjanak, vagy hivatali helyiségeikben. A tisztviselők valamennyien azt válaszolták, hogy szívesen megtennék ezt, ha ez a parancs nem ellenkezne a rendek határozatával, márpedig ők elsősorban ahhoz tartják magukat. Augusztus 29. Elsőnek a királyi biztos lépett akcióba, a két alispán és a négy szolgabíró házát katonákkal vetette körül, a főjegyzőt, a fő- és aladószedőt, a számvevőt, a levéltárnokot, az iktatót pedig magához rendelte tanácskozás címén, s már nem is engedte ki őket lakásáról. A vármegyeháza elé katonaságot sorakoztatott, egyenként be lehetett lépni, de csoportosan nem.

34 Az összegyűlő nemesek megdöbbenéssel vették észre a megyeháza lezárását. Be akartak menni az épületbe, de a lovaskatonák visszaszorították őket. Erre előlépett Szmrecsányi Dénes tiszti főügyész, s levett kalappal (a többiek is követték példáját) a megyeháza kapuja előtt az ősi alkotmányra hivatkozva tiltakozott e törvénytelenség ellen. De meg nem ijedvén az erőszaktól, tömegesen - mintegy hatvanan lehettek átvonultak a katolikus templom hátsó udvarához, ahol a szabad ég alatt folytatták a népgyűlést. Tekintve, hogy minden első rendű megyei vezetőt letartóztattak, a legidősebb alszolgabírót, Prónay Ferencet bízták meg az elnökléssel. Prónay először is kijelentette, hogy amíg a megye pecsétje és kulcsai nála nincsenek, addig hivatalos elöljárónak nem tarthatja magát. A rendek újra csak ahhoz ragaszkodtak, hogy őt nevezik elnöknek, de azért egy háromtagú küldöttséget átküldték Gyurtsányi Gáborhoz, hogy a katonai ellenőrzés dacára próbálják megszerezni tőle a vármegye hivatalos pecsétjét és a levéltár kulcsát. Dessewffy Imre, Diószeghy Tádé és Benitzky Lajos a holnapi közgyűlésen számoljon majd be eredményéről - adták ki az utasítást. Ugyanakkor elhatározták, hogy megbízzák Szmretsányi Dénest, a megye nevében fogalmazza meg azt a hivatalos ellentmondást (értsd: tiltakozást), amelyet a mai sérelmek miatt írnak meg s kívánnak elhelyezni örök idők tanúságaként és bizonyítékként a váci káptalanban mint hiteles helyen. A főügyész ezt is a holnapi napra készítse el. Harmadjára egy újabb delegációt állítottak ki soraikból, amelyet a királyi biz133