Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története
den. érvüket a rendelet törvénytelensége ellen, újabbak nem lévén, azokat megerősítik és azokhoz „tántoríthatatlanul ragaszkodnak". Ujabb egy hónap múlva, december 18-án folytatódott az ügy. 19 Ez rendkívüli ülés volt, külön rendeletre hívták össze. Ekkor Gyürky a király újabb levelét ismertette (november 17-én kelt), amelyben ismételten kéri a hadi adó ezüstbeni fizetését. A megyei nemesek újra leírják korábbi végzéseiket és újra csak az országgyűlésre hárítják át az adó megszavazásának lehetőségét. A király azonban már nem várta meg azt a választ, bizonyára tudta, hogy a megye nem változtatja meg elhatározását. Ezért még november 26-án kelt levelében közölte Nógráddal, tekintve, hogy megtagadták az újoncok kiállítását és az adó fizetését, ezért királyi biztost küldt ki Nógrádba, a közismert báró vicsapi Malonyay János Aloyz császári és királyi kamarást aki személyében magát a királyt képviseli és feladata a rendeletek végrehajtása, s ebben a megye engedelmeskedjek neki. Malonyay is levelet írt a megyének, amelyben, közölte, hogy december 30-án érkezik, s erre a napra rendkívüli tanácskozást hív össze. Ezt a bejelentést a rendek december 12-én tárgyalták, s úgy döntöttek, hogy ez a „tárgy fontos mivoltjára nézve bővebb tanácskozás végett, a legközelebb tartandó közgyűlésre halasztatik". Ami azt jelentette, hogy senki nem lesz ott, amikor december 30-án megérkezik a királyi biztos, mert a következő közgyűlést csak 1823 januárjában tartják. Közben még két kisebb ügy került napirendre. A helytartótanács közölte, hogy november 1-től a katonaság a számára kiadott forspontért már ezüst pénzben fizet. 21 Viszonzásra csábító-számító gesztus ... A válasz nem lehetett más: a megye majd az országgyűlési határozathoz csatlakozik, de ha a katonaság ezüstben, fizet addig is, tegye, ha jónak látja. A másik dolog komolyabb volt és egyúttal rávilágít arra, mi segítette elő, hogy Nógrád megye két éven keresztül dacoljon a királyi rendeletekkel. Az, hogy a megye tisztikara és maga a köznemesség mindvégig a legszorosabban összetartott. Félretették politikai, vallási ellentéteiket s minden vitás kérdésben egységesen léptek fel. Természetesen voltak viták, akadtak meghátrálok (voltak akik a kritikusabb közgyűlésre el sem jöttek), de a többség akarata mindig egy volt, s azt következetesen képviselték. Ebben az esetben is így történt. A főispán újabb levelében (december 15-én kelt 21 ) sérelmezi, hogy a megye még mindig nem adta meg a kórt újoncokat, sőt nagy szégyen közepette azt hallja, hogy a legutóbbi közgyűlési méltósága „némelly botránkoztató és illetlen tettek által meghomályosíttatott és hogy az újoncok megtagadásában némely tisztviselők is részt vettek." Felesleges idéznünk a megye válaszát, önmagukat ismételték újra, de a másik vádpont miatt erélyesen tiltakoztak,mert meggyőződésük, hogy ezekben az ügyekben nem volt soha semmiféle botrány a gyűléseken. S ,,a tiszti kart mint a tettes Rendekkel egy testet és egy törvényes jussal élő polgár társainkat elkülön.özn.i nem lehet". A megye nemesei valóban nem jelentek meg a december 30-i rendkívüli ülésen. Csak 1823. január 7-én tartották azt meg törvényes időben. 22 Ezúttal sokan voltak jelen, illő módon, fogadták a királyi biztost. Malonyay felolvasta a király levelét a rendeletek betartására. Tanácskozásuk után. meghozták végzésüket, amely szerint továbbra is ragaszkodnak a hazai törvényekhez, s nem hajlandók az országgyűlés nélkül semmiben előre lépni. Egy hét múlva a királyi biztos panaszt tett Baloghy Lajos táblabíró ellen, aki még az elmúlt évi november 7-i közgyűlésen olyan beszédet olvasott fel, amely veszélyes hangulatot keltett. 23 Ezt kívánja kivizsgálni. Természetesen ez is törvénytelen 128
