Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

számon. Igen keveset tudtunk róluk. Egyesek politikai szervezkedést látnak mögötte, mások vallási csoportosulásnak tekintik, míg újabban mint a választási küzdelmek során szerveződött közösséget említik. Véleményünk szerint - amelyet a források igazolnak - a harmadik elképzelés az igazi. Valóban korteskedesi célból szerveződtek, s ebből következően céljaikban nem nélkülözhettek bizonyos politikai vonatkozásokat sem. De kimondva, attól mindig mereven elhatárolták magukat. Elevenen élt még az emlékezetben a Martinovicsösszeesküvés, amelynek szálai Nógrádig, nyúltak, s következményei is érintették a megyei nemeseket. Másrészt az is igaz, hogy minden megyei politikai ambíciója ellenére, ez a társaság igencsak korhely volt, tagjai alkalmanként durva tréfában élték ki magukat. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy majd három évtized múlva, hasonló célú közösség szerveződött Nógrádban. A Szegénylegények társasága 1846-ban a választások után jött létre, az ott lemaradottakból toborozta tagjait. Bár teljes névsorukat nem ismerjük, de voltak közöttük olyanok, akik már 1820 körül részesei voltak a megyei közigazgatásnak, s így ötletet adhattak az újabb társaság létrehozására.

6 A Kolomposok után 1824-ben indult meg a nyomozás. Kubinyi Ferenctől tudjuk, hogy Adamovics Antal septemvir Ludányban a Rádayak kastélyában vezette a vizsgálatot, hallgatta ki a tanúkat, gyanúsítottakat.

7 Állítólag több mint 400 tamit idézett volna be, de a jegyzőkönyvekben csak 72 tanú vallomását rögzítették, ami így is igen jelentős szám.

8 A kérdések arra irányultak, hogy megállapítsák: mikor jött létre a társaság, milyen céllal, álltak-e kapcsolatban más megyékkel is, hogyan érintkeztek egymással, az összejöveteleken volt-e elnökség, ki vezette azokat stb. Nem lehet most célunk a teljes anyag ismertetése (önmagában is egy külön tanulmány igényével lép fel), de bizonyos dolgokra hivatkoznunk kell, mert kétségtelenül kimutatható a társaság szerepe a rendi ellenállásban. A megkérdezettek valamennyien tagadták, hogy bármilyen politikai szándék vezette volna őket. Nem volt vezetőség, nem voltak szabályok, nem voltak rendszeres ülések. Ez az álláspont mindenképpen érthető a megyei nemesek részéről. („Távol állott tőlünk, hogy a Társaság vezetői vagy tagjai által titokban új dolgokat akarjunk terjeszteni." - vallják igen taktikusan.) Mindamellett igazat is mondtak attól függetlenül, hogy ha vezetőik nem is, de vezéregyéniségeik voltak. Első helyen Sréter Jánost említik meg, másodikként Beniczky Antalt. Sréter János szerint a nevük is abból eredt, hogy barátjával a közgyűlések után több vendégszerető úri házat meglátogattak, ott vidáman tréfálkoztak, beszélgettek, s ezért elnevezték őket a nemesi nyáj vezéreinek, azaz kolomposoknak. Leginkább Balassagyarmaton a Zichy-fogadóban jöttek volt össze, de elmentek Beniczkyhez Mohorára s említenek még számos települést, ahol alkalmanként találkoztak: Tihanyi Ferencnél Ebecken, Láziban Beniczky Lajosnál, Rapon Bata Pálnál, Rárósmulyadon, Podrecsányban, Romhányban, Kéren stb. Ezeken a találkozásokon, vallják, elsősorban vidám beszélgetések, poharazgatások voltak. Egyesek állítják, hogy néha komolyabb tivornyák is előfordultak. Állítólag Sréter János rosszhírű nőket hozatott a házába, ahol igen nagy mulatozásokat rendeztek. (Nem a későbbi alispánról, Madách mentoráról van szó, hanem rokonáról, egy másik Sréter Jánosról.) De a legtöbb tanú vallomása megegyezik abban, hogy korteskedesi céllal szerveződtek. Ezt a szót nem használják ugyan, de leírják, hogy elsődlegesen a megyei közgyűlések ilyen célú befolyásolása volt a szándékuk. 123