Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

Mint várható volt, a megyék ellenállása azonnal megindult. Jogilag nem támadhatták meg a két rendelkezést, csak politikailag. Az adót mindig is ezüstpénzben kellett megadni, az újoncokat a megyék pedi gmár előzőleg megkezdték kiállítani. Most viszont azzal érveltek, hogy a papírpénz bevezetése törvénytelen volt. Az adózó nép anyagilag teljesen, kimerült, béke van, nincs szükség újabb katonákra, és minduntalan hangoztatták az országgyűlés összehívásának igényét. A megyék többsége feliratokban tiltakozott a rendeletek ellen, majd a második királyi intésre megadta magát s végrehajtotta azokat. De az újoncozást 27 megyében, az adóbeszedést 19 megyében még így is csak kiküldött királyi biztosokkal lehetett végrehajtani. Sőt maradt még hét vármegye, melyekben nem hajtották végre egyik utasítást sem! Ezek: Nógrád, Nyitra, Sopron, Trencsén, Veszprém, Zala, Zemplén vármegyék. Az uralkodó nehéz helyzetbe került. Kénytelen volt erőszakhoz folyamodni, hogy a megyék ellenállását megtörje. Ez az akciója viszont egyrészt lerántotta a leplet abszolutisztikus törekvéseiről, másrészt a már derekukat beadott megyéket is újabb megmozdulásra buzdíthatta. 1823-ban a katonaság kivezénylésével és bevetésével drasztikus jelenetek közepette sikerült a még ellenálló hét megyét is megtörni és a rendeletek végrehajtását megkezdeni. A későbbiekben tárgyalandó Nógrád megyei ellenállás során olyan intézkedéseket hoztak, amelyek következtében mindmáig nem volt teljes és pontos ismeretünk az eseményekről. így pl. a megye rendéinek tiltakozó feliratát, amelyet azok elhelyeztek a váci káptalanban, mint hiteles helyen uralkodói parancsra, onnan kiemelték és megsemmisítették. Ugyanígy jártak el a megyei közgyűlési jegyzőkönyvben rögzített közgyűlési határozatokkal is. Még ma is láthatók a ki nem tépett, de vastagon áthúzott sorok a testes kötetben. A közelmúltban végzett kutatásaink során sikerült megtalálnunk ezeket a dokumentumokat. Talán még a váci anyagra volt a legkönnyebb rábukkanni. Karcsii Antal Arzén könyve Vác históriájáról többek között tartalmazza az elkobzott tiltakozás teljes szövegét is. A megyei jegyzőkönyvi dokumentumok nagy részét Horváth Mihály történetíró kéziratos gyűjteményében leltük fel az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában. Köztük van Kubinyi Ferenc saját kezű részletes feljegyzése is, amelyet feltehetően a történettudós kérésére készített. Ujabb adatok pedig az Országos Levéltárból kerültek elő. Itt a nádori titkos levéltárban őrizték meg azt a csaknem ezer oldalas latin és német nyelvű jelentést, vizsgálati jegyzőkönyvet, amely az űn. Kolompos vagy Csárda működéséről szólt. E hatalmas anyagban sűrűn történik hivatkozás az 1822-1823. évi eseményekre. így többek között itt vannak azok a levelek is, amelyeket Nógrád megye rendéi küldtek más megyékhez, tájékoztatva őket a nógrádi eseményekről. (A levelek egy részét a posta elkobozta, lévén, hogy az ellenállás éveiben a király rendeletileg tiltotta meg a megyék közötti levélbeni érintkezést !) Maga a Kolompéria társaság is szervesen kapcsolódott az ellenálláshoz. Ezeknek a mindmáig lappangó dokumentumoknak a segítségével tudtuk most teljes pontossággal rekonstruálni a történteket. így tovább bővülnek ismereteink Nógrád megye történetének ezen szakaszáról s közvetve talán sikerül az országos események néhány kérdőjelét is megszüntetnünk. Az előzmények Vizsgálatunkban 1817-ig kell visszamennünk a megyei históriában. Ekkor kezdődtek meg azok a politikai és egyben személyi küzdelmek, amelyek jóvoltából a 120