Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története

megyei csoportosulások kialakultak. Ezek egy része még vallási alapon jött létre (evangélikusok-katolikusok), de egyre inkább érezhetővé vált az eszmei különbözőségek kohéziós ereje is. A megyei politika irányítója ekkor még az 1790-es évek országgyűlési munkálataiban s az azok körüli vitákban tapasztalatokat szerzett köznemesi nemzedék. Két központi alakja: Gyürky Pál és Gyurtsányi Gábor, akiknek rivalizálása évtizedekre megosztotta a megye rendéit. 1817-ben lemondott az akkori második alispán, mert kinevezték a Helytartótanácshoz tanácsnoknak. Ambrózy Lajos helyének betöltésére választást rendeztek.

1 Ezt Brunszvik József főispán jelenlétében pünkösd hó (május) 17-én tartották. Csak az első és második alispánt választották meg, a többi tisztségviselőt megerősítették hivatalában. Első alispánságra nyolc jelentkező is akadt. Szentiványi János, Szentmiklóssy László, Kubinyi András (Ágoston és Ferenc apja), Muzslay Antal, Baloghy Lajos, Batta Pál, Ethre Antal, Szabó József. Közfelkiáltással Szentiványi Jánost választották meg. A második alispán megválasztása már nem történt ilyen egyszerűen. Itt is nyolc jelentkező vetélkedett. Gyürky Pál, Muzslay Antal, Plachy János, Madách Imre (a költő apja), Sréter László, Dessewffy Imre, Horváth Gedeon, Balázs István. A jegyzőkönyv szerint ,,már itten a meghasonlást előre is látni lehetett", azaz minden valószínűség szerint Gyürky Pál személye volt az, ami az összetűzést kirobbantotta. A kálvinista, konzervatív nézetű és mentalitású politikus nem volt népszerű a megyében. Zömmel a fiatalok tiltakoztak ellene. Személyenkénti voksolást rendeltek el, de amíg a szavazatszedő bizottság kivonult, hogy előkészítse a szavazást, benn a teremben (még a régi vármegyeházáról van szó) megkezdődött a hangpárbaj, az ellentáborok saját jelöltjük nevét kiabálták. Ez „szakadatlanul tartván, le nem tsendesittetett", mire a főispán úgy ítélte meg, hogy a többség Gyürky Pált kívánja másodalispánnak, ezért ki is nyilvánította ezt a döntését, majd elhagyta a termet. Természetesen az ellenpárt nem nyugodott bele a döntésbe, s a féktelen hangzavarra ismét visszajött Brunszvik József és ismét úgy ítélte meg, hogy a többség Gyürky Pált kívánja.

2 (A jelenet tragikomikus mivolta Mikszáthot juttatja eszünkbe, akinek bizonyára ilyen történeteket is meséltek vármegyei hivatalnokoskodása idején kortársai vagy az idősebb nemzedék tagjai.) Gyürky Pál ekkor tehát az ellentábor véleménye ellenére lett meg, az is lehet, hogy a többség ellenére. Még ebben az évben történt egy jelentéktelennek tűnő tisztújítási esemény, amelynek résztvevője később komoly szerephez jut a megyei események irányításában. A november 1-i közgyűlésen az ifjú, 22 éves Kubinyi Ferencet táblabírónak nevezték ki, s így most már teljes joggal vehetett részt a megyei politikában.

3 A teljes választást 1818 kisasszony hó (augusztus) 30-án tartották. Az első alispáni hivatalra hat jelölt volt, akik közül négyen egy évvel korábban is vetélkedtek ezért a hivatalért. A jelöltek: Gyürky Pál, Muzslay Antal, Baloghy Lajos, Kubinyi András, Balázs István, Ethre Antal. Most már személyenkénti szavazás volt, amelynek során Gyürky Pál 1087, míg Muzslay Antal 750 voksot kapott, így Gyürky lett a megye első alispánja. A második alispánságért is ismerős személyek szálltak síkra: Muzslay Antal, Balázs István, Plachy János, Ethre Antal, Madách Imre, Batta Pál, Gyurtsányi Gábor, Zmeskal Gábor. A szavazás során Gyurtsányira 744-en, míg Madách Imrére 521-en szavaztak. Muzslay Antal,az örök lemaradó csak 71 szavazathoz jutott. Két megjegyzés kívántatik ide. Id. Madách Imre az újabb kudarc után teljesen 121